Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
504 FRANÇOIS BOULET Forrásanyagként a „Secrétariat général de la Conférence au Quai d'Orsay" francia levéltár dokumentumait használtuk. Tanulmányunknak óhatatlanul korlátai vannak: egyedül francia szemszögből vizsgálják a vesztes államok delegációit. Kutatásaink során különleges hangsúlyt fektettünk azoknak a katonai misszióknak az információira, melyek az „ellenséges" delegációk megfigyelésével voltak megbízva. Főleg a francia vezérkar és a közbiztonsági osztály adatai, a postai és telefonos ellenőrzések, különböző megfigyelések és lehallgatások, francia és külföldi lapok kivonatai szolgálnak vizsgálódásunk alapjául.5 Véleményünk szerint érdemes ldtérőt tenni és megismerkedni ezekkel a kiadatlan, sokrétű és sokszor furcsaságokkal szolgáló forrásanyagokkal. Tanulmányunk másik fő aspektusa a helyi, esetenként szélesebb körű francia közvélemény feltárása az 1919-1920-as szerződéseket illetően, több, különböző forrás felhasználásával. Vizsgáltuk a sajtót, a békekonferencia főszereplőinek autentikus megjegyzéseit, a helyi és megyei levéltárak anyagait, vagy más, a vesztes államok delegációinak fogadásában és ellátásában érdekelt körök — például a rendőrség, illetve az idegenforgalommal foglalkozók — dokumentumait. Célunk tehát e békeszerződések helyi — nem egyszer anekdotikus — történetének a felidézése. A helyi közvélemény, követve az általános hangulatot, hamar szkeptikussá válik egy olyan béke láttán, amelynek megvalósítása túl nagy akadályokba ütközik. Már maguk az aláírási ceremóniák is gyanakvást, kétséget vagy közömbösséget árasztó hangulatban zajlanak le. Amilyen mértékben tolódnak el az aláírás időpontjai, olyan mértékben csökken az érdeklődés a szerződések iránt. Versaillesban az erős németellenes közvélemény és az üzleti szféra még igen nagy érdeklődést mutat e „történelmi" esemény iránt. Saint-Germainben viszont — ahol furcsa módon valóságos osztrák-párti hangulat alakul ki, — az érdeklődés sokkal enyhébb a kiváló „második"-at illetően. A többi: neuilly-i, trianoni és sévresi szerződések esetében a helyi közvélemény teljesen közömbös: a bolgár, magyar és török nemzetek másodlagosnak tűnnek, még akkor is, ha Neuillyben az aláírás némi feltűnést kelt. A két háború között emléktáblákat helyeznek el Versaillesban, Saint-Germainben és Neuillyben. Számos, a békeszerződések aláírását ábrázoló képeslap kerül forgalomba, ami turisztikai szempontból új megvilágításba helyezi a versaillesi és saint-germaini kastélyokat. De a II. világháborús német megszállás és az azt követő időszak után az 1919-1920-as szerződések emlékei sokat veszítenek aktualitásukból. Pedig 1989 óta a nemzetközi viszonyok változásainak függvényében a francia közvéleményben ezek az emlékek néha újjáélednek. Gondoljunk csali a balkáni vagy a közel-keleti konfliktusok kapcsán feléledt érdeklődésre, mely azonban nagyon részleges és hiányos maradt.6 5 Archives Départementale des Yvelines (Yvelines Megye Levéltára, ezentúl ADY), 1F20, Henry misszió, Versailles, 1919. május 5., „A Henry misszió hírszerző szolgálatának megszervezése és működése"; uo. Versailles, 1919. május 11. „Kiegészítő jegyzet a Henry misszió hírszerző szolgálatának megszervezéséről és működéséről". 13 Kutatásunk első anyaga a békeszerződések (1919-1920) történetével kapcsolatban megtalálható Yvelines megye levéltárában, a Saint-Germain-en Laye és Mareil-Marly könyvtáraiban. Címe: La France a-t-elle gagné la paix après la Grande Guerre 1914-1918? Histoire de Saint-Germain-en-Laye, de Mareil-Marly, et des traites de paix 1918-1923, (Megnyerte-e Franciaország a békét az
