Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
CILLEIEK ÉS TALLÓCIAK KÜZDELME SZLAVÓNIÁÉRT. 47 kedése az 1430-as években nyilvánvalóan a Cilleiek hatalmának ellensúlyozására szolgált.7 A legidősebb fivér, Tallóci Matkó egyéb fontos megbízatásai mellett már Ciliéi Hermann halála előtt átvette a zágrábi püspökség és a vránai johannita perjelség birtokainak kormányzását, majd a király apósának halála (1435 október) után a szlavón bánság is neki jutott az elhalt Ciliéi fia, Frigyes, ill. unokája, Ulrik helyett. 1436-ban aztán a horvát-dalmát bánság megszerzésével tette teljessé délvidéki hatalmát, s Zsigmond halálakor mái- egyike volt azoknak a báróknak, akiknek politikai állásfoglalása döntően meghatározta az ország további sorsának alakulását. A Tallóciak példátlanul gyors felemelkedése és azzal párhuzamosan növekvő ambícióik több ponton is keresztezték a Cilleiek terjeszkedésének irányait. Ilyen ütközőpont volt mindenekelőtt Bosznia. 1427-ben Ciliéi Hermann elérte, hogy II. Tvrtko bosnyák király törvényes utód nélküli halála esetére rá és fiúutódaira ruházza a Bosznia feletti uralmat (Ciliéi Hermann anyja I. Tvrtko leánya volt).8 A szerződés megkötésének időpontjában semmi nem utalt arra, hogy a Cilleiek boszniai örökösödését bárkinek módjában állna megakadályozni. A helyzet akkor változott meg gyökeresen, amikor 1434 végén Tallóci Matkó sereg élén helyezte 1 vissza trónjára az elűzött II. Tvartkót, s jutalomképpen, igaz Zsigmond nevében, de a saját kezében tartott meg több boszniai várat.9 Ehhez járult, hogy 1435-ben adományul kérte Sandalj boszniai nagyvajda örökségét, a később Hercegovinának nevezett területet, amivel világosan jelezte, hogy Boszniát a Tallóciak is a saját érdekszférájuk részének tekintik. A másik olyan terület, ahol a két család érdekei keresztezték egymást, Hor' vátország volt. Itt 1436-ban Tallóci Matkó ugyancsak a király nevében foglalta le magának az elhalt Nelipcic Iván hagyatékát, fegyverrel kényszerítve engedelmességre az örökségre ugyancsak igényt tartó Frangepán fivéreket.1 0 Tallóci győzelmét teljessé tette, hogy 1436-ban a szlavón bánság mellett a horvát-dalmát báni méltóságot is ráruházta Zsigmond, amelynek honorjához még mindig jelentős számú várbirtok tartozott.1 1 Csakhogy a Tallóciak horvátországi terjeszkedése nem csak a Frangepánok érdekeit sértette: Ciliéi Ulrik az anyja, Frangepán Erzsébet jogán igényt tartott a Frangepán vagyon egy részére,1 2 s nyilvánvaló volt, hogy ha sikerül megvetnie a lábát Horvátországban, igényei nem fognak törvényes jussára korlátozódni. Konfliktus forrása volt végül maga a szlavón bánság, illetve azok a zömében egyházi javak, amelyeken, mint láttuk, a bán hatalma a báni honor elapadása után alapult. A zágrábi püspökség és a vránai perjelség birtokai és várai mindkét család „tartományépítő" ambíciói szempontjából kulcsszerepet játszottak, csali éppen egymást keresztező irányok mentén. Míg a Tallóciak esetében a teijeszke-7 A család felemelkedésére 1. Mályusz Elemér. A négy Tallóci fivér. Történelmi Szemle 22. (1980) (a továbbiakban: Mályusz E.: Tallóci) 532-576. 8 Mályusz Elemév. Zsigmond király uralma Magyarországon 1387-1437. Bp. 1984. 111. 9 Mályusz E.: Tallóci 553. 10 Mályusz E.: i. m. 554. 11 Engel P.: Archontológia. I. 22. 12 A Frangepán család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Frangepanibus. Kiadják: Dr. Thallóczy Lajos, Barabás Samu. I. 1133-1453. Bp. 1910. 258-259.
