Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki; hadügyi és nemzetőri iratai I-II. (Ism.: Kerényi Ferenc) 474
476 TÖRTÉNETI IRODALOM 476 a 939. sz. dokumentumot!), addig a nádor-főherceg és a királyt helyettesíthető Ferenc Károly levelezése ismételten latolgatta a szláv mozgalmak felhasználásának lehetőségét, azokat még mindig a kisebb rossznak tartva (akár a cári befolyás dél-európai növekedése árán is). István főherceg-nádor királyi helytartó szerepe azért is érdemel külön említést, mert az elmúlt évtizedben a történettudományban — a napi politikával összefüggésben —- újra felerősödött a „magyar Habsburgok" mítosza, akik már-már a magyar polgárosodás motoijaként jelennek meg. Most tetten érhető (1. elsősorban a 331. sz. dokumentumot!), mennyire rettegett a nádor a hadügyek civil kontrolijától és Batthyány szervezőkészségétől. (Innen indulhatott útjára az említett vádpontig keményedett minősítés.) Noha Zsófia főhercegnő neve ebben a levélben csak egy hódoló utalásban szerepel, az utólagos események ismeretében tudható, hogy a kamarilla nemcsak a Frankfurtban csődöt mondott (horribile dictu: Szalay László megbízólevelét is átvett) János főherceget, a trónutódlás rendjében mellőzött Ferenc Károlyt, de István főherceget szintén „feláldozta", eltávolítva őt a nagypolitikának akár csak a közeléből is. Az meg egyenesen komikus, hogy amíg Batthyány magánlevelezését szigorúan távoltartotta a hivatalostól (egy-két darab keveredett csupán át a miniszterelnöki irattárba), addig István főherceg politikai helyzetelemző levelei rendesen kisszerű protekciókérésekkel zárultak. Batthyányt már kortársai is a „magyar Egmont"-nak tekintették. Ez nemcsak abból vezethető le, hogy mindkét, általa vezetett terület a leginkább kényszerpályákon mozgók közé tartozott, hanem főleg abból, hogy a miniszterelnök a liberális reformpolitikának erényei mellett annak illúzióit is markánsan megjelenítette, közöttük a következményeiben legsúlyosabbat: azt a feltételezést, hogy a polgári szabadságjogok megadása automatikusan és törvényszerűen a magyar kormányzat mellé állítja majd a hazai nemzetiségeket, mintegy magasabb fokon, korszerűbb formában újítja fel a „hungarus"-tudatot. A forráskiadványban ott sorjáznak a kudarc dokumentumai. Miután ellenjegyezte a nádor utasítását, hogy a verőcei főispán akadályozza meg Rajasics metropolita birtokán a jobbágyok majorsági földfoglalását (194. sz. dokumentum), örömmel fogadta azt a javaslatot, hogy a kormány Rajasicson keresztül próbálkozzon a délvidéki szerb felkelés lecsillapításával (676. sz. dokumentum) — amire csattanós volt az érsek vezette delegáció bécsi igénybejelentése az autonóm Vajdaságról (734. sz. dokumentum), majd Rajasicsnak János főherceghez intézett levele, amelyben a szerb nemzeti követelések élére állva, azokat „rendkívüli és törvénytelen eszközökkel" is érvényre kívánta juttatni (926. sz. dokumentum). Az a hadügyminiszter-helyettes, aki a honvédtoborzás során ügyelt arra, hogy román legénységű zászlóaljhoz osszanak be egy román nemzetiségű altisztet (843. sz. dokumentum), miniszterelnökként megdöbbenhetett hadügyminiszterének és az erdélyi királyi biztosnak jelentésein, hogy a délvidéki harctérre rendelt román határőr zászlóalj megtagadta a harcot, és Szeged alól megszökött (951. és 1033. sz. dokumentumok). Innen az út egyenesen, logikusan vezetett tovább az Újépületig. Azt azonban észlelnünk kell, hogy amíg a hármas szöktetési-szabadítási kísérlet elhárításában (Deák Ferenc, saját felesége és a jánosházi nép ellenében) még akár az arisztokrata büszkeségére is gondolhatunk, addig a lovas nemzetőrként táborba vonulás szándékában (vö. Függelék 3.), a várható megalázás vállalásában országgyűlési képviselőként Windisch-Grätz táborában (vö. Függelék 7.), majd a parlamenteri mentességben való hiábavaló reménykedésben már a miniszterelnöki időszak új típusú citoyen-öntudata mutatkozik meg. Urbán Aladár kitűnő forráskiadványa idejében megjelent mű: pontosan illeszkedik az évforduló kontextusába, és — ezúttal ez nem közhely — kijelöli a Batthyány Lajos körüli teendőket. Hermann Róbert a Zala megyei Levéltár kiadásában 1998-ban adta közre két kötetben Csány László kormánybiztosi és miniszteri iratait. A miniszterelnöknek küldött jelentések révén a kapcsolat hiánytalan: a hatáskörök két különböző szintjén tanulmányozható 1848 nyárvégének és koraőszének egyik legfontosabb régiójában a forradalom önvédelmének készülődése. A forrásközléseknél maradva, a sor folytatható: a Molnár András szerkesztette, A Batthyány-kormány igazságügyi minisztere című kötet — két tanulmány mellett — Deák Ferencnek 62 iratát is tartalmazza, vö. Századok 1999. 1360. o. Ami a Batthyány-kutatást illeti, minden adott egy korszerű monográfia megírásához. Molnár András Zalaegerszegen adta ki a Batthyány Lajos reformkori beszédei, levelei című kötetet, továbbá rendelkezünk relikviakatalógusával és ikonográfiájával. Ez utóbbiak a Nemzeti Múzeum Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök emlékezete című, 1998-as kiadványában találhatók; az ugyancsak itt olvasható két tanulmány, Molnár András és Urbán Aladár tollából, nyolcíves terjedelmével pedig lényegesen több, mint egy életrajzi vázlat Batthyány Lajosról. Kerényi Ferenc
