Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Michelet; Jules: Lecons au Collége de France. 1847. (Ism.: Csetri Elek) 466
466 TÖRTÉNETI IRODALOM 466 valószínűnek tűnik a 14 000 fős magyar összlétszám. A napló lejegyzője többször elismerően nyilatkozik a magyar hajdúk hősies rohamairól mind a lőporraktár, mind a Duna felőli várfal esetében. Mivel Buda ostroma és a magyarországi nagy háború élénken foglalkoztatta a korabeli Európa lakosságát a róla tömeges mennyiségben napvilágot látott röplapok naplók és leírások a hírek közlésén túl a politikai propagandát is szolgálták, sőt a hadjáratok következtében emelkedő adók könnyebb elviselését is segíthették. A Buda ostromáról szóló első nyomtatott magyar nyelvű munka, amely egy másik holland mű magyarítása, 1688-ban jelent meg: 'Jetző könyvecske, az kibemindennapi (sic) dolgokat írtunk...". Az 1686. évi ostrom első részletes leírását végül a XVIII. század magyar polihisztora, Bél Mátyás latin nyelvű munkájának, a Notitia Hungáriáé novae historico geographica III. kötetében jelentette meg 1737-ben. Buda ostromáról szóló hírek iránt tehát a magyar társadalom minden rétege később is érdeklődött. A kötet a bevezető tanulmánnyal, az önkéntes naplójával, és a függgelékben közölt hírlevelekkel együtt kerek egészet alkot és ékes bizonysága annak hogy mennyi fontos és érdekes forrás vár még feltárásra az egykor a magyar hadszíntérre figyelő Európa levél és kézirattáraiban. Tulok Péter Jules Michelet LEÇONS AU COLLÈGE DE FRANCE. 1847 Publiées par Ambrus Miskolczy avec la collaboration de Szabics et Patrick Quillier. Budapest 1999. 191 1. Kiemelkedő alkotómunkája mellett születésének 200. évfordulója különösen indokolja, hogy a művelődés munkásainak figyelme Jules Michelet (1798-1874) felé fordult. Hatalmas szellemi öröksége értékének jeleként az utóbbi évtizedekben folyamatosan jelennek meg összes műveinek kötetei; ennek kiadása során történeti és irodalmi munkáinak, valamint levelezésének mennyisége kötetekben kifejezve már jóval meghaladja a félszázat és jelenleg is újabb kötetek várnak publikálásra. A Michelet-bicentenárium és műveinek újrakiadása nyilván fokozta a nemzetközi történettudomány eredményei iránt annyira érzékeny Miskolczy Ambrus figyelmét a francia szellemiség nagy alakja iránt. Annál inkább, hiszen a magyar-román közös múlt hűséges kutatójaként Miskolczyban a többi magyar történésznél fokozottabban él a népeink történetével, kapcsolataival annyi rokonszenvvel foglalkozó Michelet-életmű iránti érdeklődés. Hiszen Michelet ébresztgette Nyugat-Európa lelkiismeretét emigyen szólván: „Nyugat népei, akik oly régóta, távol a barbárságtól művelitek a béke művészeteit, mindig elismeréssel emlékezzetek a keleti nemzetekre, amelyek Európa határainál megvédtek és megóvtak titeket a tatár áradattól, a török és orosz fegyverektől; ne felejtsétek, hogy mivel tartoztok Magyarországnak, Lengyelországnak és Romániának." A Michelet esetében olyan kézenfekvően kínálkozó kérdések mint a történettudomány értelme, célja és módszertana elméleti szinten is közelítették Miskolczyt a kérdéshez. Nem is beszélve arról, hogy a mítoszok és azok születése, köztük a román mitológia és annak forrásvidéke, az Illyés Gyula által lefordított Miorita (Bárányka), a Michelet-t is érdeklő folklór mind időszerűvé tették, hogy a jelen kötetben jelentkező problematika napvilágot lásson. Az előttünk fekvő kötet, a Leçons (Leckék) sajátos hozzájárulás a Michelet-életmű felméréséhez és értékeléséhez. Felépítése szerint a sajtó alá rendezés munkájának oroszlánrészt vállaló Miskolczy Ambrus bevezetőjével kezdődik a kötet. Mikor azt megelőzően Marin Bucurnak ajánlja könyvét, Miskolczy annak a kiváló román irodalomtörténésznek adózik elismeréssel, aki Michelet román vonatkozású levelezését kiadta és a könyv alapjául szolgáló és a Román Tudományos Akadémia Könyvtárában található kéziratra felhívta figyelmét. így vált aztán lehetővé Miskolczy munkája, a Leçons kéziratának kiadása, amely Micheletnek — egyik diákja lejegyzésében — a Collège de France keretében 1847-ben tartott tíz előadását tartalmazza. A nyitottságáról, sokoldalúságáról, anyagismeretéről és eszmegazdagságáról ismert Miskolczy az Eötvös Loránd Tudományegyetem Román tanszékének műhelyéből bocsátja útjára ezt a kötetet, amelynek tanszékvezető professzora. Bevezetőjében magas szintű, tömör, találó és színes portréban mutatja be a francia Michelet alakját, a „történészt és prófétát", akinek tanulmányozásával disszertációjában alaposan foglalkozott s akiről e folyóirat hasábjain mutatványt is közölt (Jules Michelet „demokratikus legendái" és a magyar-román párbeszéd. Századok. 1999. 2. sz. 388-419. o.) A bevezető,
