Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Erdélyi történelmi adatok. VI.2. Gyulafehérvár város jegyzőkönyvei (Ism.: Horn Ildikó) 461
TÖRTÉNETI IRODALOM 461 igyekszik megvilágítani annak okát, miért is kellett librettóját 1940-ben átdolgozni — a szöveg 95%-át érintette ez — , s mind a mai napig abban a formában játszani. Tomka Béla (Szeged) tanulmánya a bankok és az ipari világ magyarországi kapcsolatát értékeli, némiképpen értékelve azt az 1895 és 1913 közötti időszakban. A hagyományos finánctőkés megközelítéssel Kövér György nyomdokain haladva szakít, s statisztikai táblázatokkal alátámasztott érveivel bizonyítja, hogy a ipari beruházási tevékenysége a nagybankoknak, s az itt bemutatott Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak az egész periódus alatt a többi üzletághoz viszonyítva alárendelt maradt. Személyes összefonódások fennálltak, ám ezeknek hatása a banki tevékenységekre alig, vagy igen korlátozott maradt. Bárdi Nándor (Budapest, Teleki Alapítvány) tanulmányában azt vizsgálta, hogy Magyarországról miként támogatták anyagiakkal a romániai magyar intézményeket az 1920-as években. Az erdélyi intézmények támogatásának feladata a Népies Irodalmi Társaság feladata lett. A társaság céljai közé tartozott a magyar nemzetiségre vonatkozó anyaggyűjtés -ld. a MOL megőrzött Erdélyi sajtógyűjteményt-, a romániai kisebbségek aktuális problémáiról információ-gyűjtés és adatbank létrehozása, ugyanakkor fenntartott Magyarországon kollégiumokat, szervezett tanár és diák továbbképzéseket, ösztöndíjakat adományozott, az erdélyi egyházakat is támogatta. A NIT levéltári anyaga 1943-al zárul, hazai kollégiumai 1949-ig megmaradtak. Tanulságos képet kapunk a Társaság anyaggyűjtéséről, publikációs tevékenységéről, különféle hazai és erdélyi programjairól, a pénzügyi keretek elosztásának problémáiról, az egyházak, az egyéb oktatási intézmények, a kolozsvári központ, a politikai pártok és régiók közötti elosztás egyenetlenségeiről. A "Kutatási beszámoló" rovatban Szerdahelyi István és Vekerdi Józsefnek (Budapest) a magyar verstan vitás kérdései c. tanulmányát, valamint Kulcsár-Ebeling Kinga (Budapest) és K. Lengyel Zsoltnak (München) összeállításában a magyar emigrációs sajtó 1975-1990 közti bibliográfiáját olvashatjuk. A "Közlemények" rovatban pedig Adriányi Gábrielnek (Bonn) a török hódításnak a királyi Magyarország egyházára gyakorolt hatásáról írott, némiképpen elavult szakirodalmat hasznosító, de izgalmas tanulmányát olvashatjuk. A kötetet a periodika színvonalas része, a terjedelmes (375-450.o.) recenziós rovat, valamint az 1996-ban elhunyt Dávid Zoltánra emlékező "Krónika" rovat zárja. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a hazai Acta Historica szünetelése óta az Ungarn-Jahrbuch a magyar történelmet, a magyar történeti kutatásokat idegen nyelven bemutató nemcsak legrangosabb, de gyakorlatilag egyetlen periodika. Kritikai megjegyzésként talán csak arra utalunk, hogy a magyar szerzők hazai cikkeinek lábjegyzetei idegen nyelvi környezetben átdolgozást igényelnének, többek között az témára vonatkozó idegen nyelven hozzáférhető szakirodalom felsorolásával. A szerkesztők jó érzékkel választanak a nyugaton élő kutatók mellé hazai szerzőtársakat, megteremtve ezzel a világon élő magyar történészek olyan fórumát, aminek irányába a Magyar Történelmi Társulat is lépett az utóbbi esztendőkben. A rangos folyóiratnak a német nyelvterület könyvtárai mellett a hazai bibliotékák polcain is ott van a helye. Veszprémy László ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ADATOK VI.2 Gyulafehérvár város jegyzökönyvei Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Kovács András Kolozsvár, 1998 (Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása) 370 o. Gyulafehérvárt, az erdélyi fejedelmek székhelyét sokszor pusztították és égették fel ellenséges hadak. Ezzel magyarázható, hogy nagyon kevés, a város történetére vonatkozó iratanyag maradt fenn. Nem tudjuk, milyen volt a város mint szervezet, nem ismerjük pontosan privilégiumait, szinte semmi adat nem maradt a céhek számáról, működéséről. Kevés az ismeretünk az egyházi szervezetről, az iskolákról, sőt még a fejedelmi udvar és a város együttéléséről is. A város kora újkori helyrajzát szintén későbbi adatok segítségével próbálták rekonstruálni. Kovács András a gyulafehérvári jegyzőkönyvek első kötetének publikálásával ezeken a hiányokon enyhít. A gyulafehérvári Batthyaneumban található forrás két, jól elkülönülő részre oszlik; a városkönyvre és a törvénykezési jegyzőkönyvekre. Közülük a városkönyv ismertebb, ezt már a 19. század derekán felfedezett a történetírás. Előbb Ötvös Ágoston, majd Veszely Károly szemelgetett belőle,
