Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
450 TUSOR PÉTER mert az mi dolgaink gaudent specialibus praerogativis."9 3 Az esztergomi érsek január 5-ei levelében a kancellár közelebbről nem ismert ellenvetéseire megismételte két nappal korábbi javaslatait,9 4 s újra hangsúlyozta a magyar képviselet önállóságának szükségességét: „Az mi dolgainkat pedig nem kell az más országok dolgai közé elegyíteni ob diversitatem: annak okáért magunk ágensének, az magunk directiójábul kell azokat forgatni, de cum auxilio et favore domini oratoris. Fauilla elég dexter az dolgokban, csak impendálja az maga auctoritását az Őfelsége oratora. Ezen dolgokban szóval is izentem kegyelmednek Weszprimi püspök uramtul."95 A kancellária — csak részben megfogadva a prímás tanácsait9 6 — a fenti eszmecserék után állította ki a Rómába VIII. Orbán pápának (1623-1644), Francesco Barberini bíboros-államtitkárnak97 (1624—1644), továbbá a Habsburg-képviselet irányítóinak: Scipione Gonzaga császári követnek és Németország, valamint az örökös tartományok bíboros protektorainak küldendő uralkodói iratokat.98 A pápának szóló királyi levél — a megszokott udvarias és részletekbe rendszerint nem bocsátkozó stílusban — a magyar prelátusok jelentésére és instanciájára hivatkozva röviden összefoglalja a püspökök királyi főkegyúri jog mellett szóló érveit. Kifejti, hogy nem mondhat le a korona jogairól, és felkéri VIII. Orbánt ezek elismerésére, és az évszázados fizetési kedvezmények folytatólagos megadására. A magyar kancellárián megfogalmazott szöveg azon túl, hogy hangsúlyozza a felszentelt püspökök számának csökkenése miatt a katolicizmust fenyegető veszély nagyságát, minden további érv ismertetését a császári követre bízza.9 9 A bíboros-államtitkárnak küldött szokásos kísérőlevél a Barberini-pápához intézett kérések elfogadásának támogatására szólít fel.10 0 93 Lósy Lippayhoz, Nagyszombat 1640. jan. 3. PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 9. es., 279-282. fol. 94 Lósy Lippayhoz, Nagyszombat, 1639. jan. 5. PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 61.es., 80-81. fol. 95 PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 61.es., 80-81. fol. 96 Lósy 1640. jan. 13-án a lépések mielőbbi megkezdése érdekében maga is viszakozott attól az elképzelésétől, hogy az egész bíborosi kollégiumnak íq'anak az annáták elengedéséért: „Igen akarom, hogy az Romai dolgokat expediaitatta kegyelmed, igen akarnám, ha végbe mehetne az dolog absque Uteris ad collegium cardinalium seribendis." PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 9.cs., 302. fol. - Az e kérdés körüli huzavona talán azzal magyarázható, hogy a kollégiumhoz, mint testülethez fordulni csupán sede vacante estén volt kánonilag teljesen szabatos. 97 Valójában a pápai diplomáciát is irányító bíboros-nepos. Az államtitkárság adminisztratív vezetője ekkor még csupán érseki rangot viselő, alárendelt személy. A mai értelemben vett bíborosállamtitkárról valójában csak X. Ince pápaságától beszélhetünk. Barberini egyházkormányzati szerepére Kraus, Andreas: Das päpstliche Staatssekretariat unter Urban VIII. 1623-1644 (Römische Quartalschrift Supplementheft 29), Rom-Freiburg-Wien 1964, 9-35. 98 Lósy és Lippay levelezéséből egyértelműen kitűnik, hogy az iratok január elején még fogalmazás alatt álltak, a fogalmazványaikon szereplő dátum ugyanakkor 1639. dec. 17. Inkább feltételezem azt, hogy Rómát sürgetendő az időveszteség pótlására az iratokat egy hónappal antedatálták, mintsem hogy a kancellár csak „alibiből" levelezgetett volna a prímással. 99 Többszörösen javított fogalmazványa: MOL MKL Conc. exp. (A 35), n. 383/1639. - magyar fordításban hozza Fraknúi: A Magyar királyi kegyúri jog, 356; Magyarország egyházi és politikai összeköttetései, 355. - Fraknói a pápához és a követhez intézett levelek esetében a bécsi udvari, a Barberinihez és a bíboros protektorokhoz írtaknál pedig a magyar kancelláriai levéltárra hivatkozik. Én az összes iratot ez utóbbiban találtam meg. íoo Egy utólagos javítás miatt el nem küldött első tisztázata: MOL MKL Conc. exp. (A 35), n. 381/1639.
