Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
438 TUSOR PÉTER napi tárgyalás után elfogadott s az uralkodóhoz intézett terjedelmes felterjesztésből, voltaképpen az ülés határozataiból ismerhetjük meg.33 A határozatok jórészt a császári követ fentebb vázolt tudósításaira hivatkoznak, és annak elképzeléseire reflektálnak. Az előterjesztéseket tehát gyakorlatilag ismertnek tekinthetjük, s következtethetünk az előterjesztő személyére a követi jelentéseket a kancellárián kivonatoló Lippay György egri püspök, kancellár személyében. A római híreket hozó (igaz a konferenciáról hiányzó) Jakusith veszprémi püspök, s az értekezleten elnöklő Lósy prímás mellett ő az események fő mozgatója. A püspökök néhány, a problémák gyökerére rávilágító kijelentéssel vezetik be felterjesztésüket. Mindenekelőtt leszögezik, hogy a mohácsi csata és a protestantizmus elterjedése nyomán megroppant katolicizmus restaurációjának két fő akadálya van. Az egyik, hogy „a királyi főkegyuraság, amely a magyar egyházat a nép megtérésétől kezdve létrehozta és megalapította, bizonyos részeiben megingott. Nélküle az egyház aligha létezhetett volna kezdettől fogva, így hajdani állapotába visszaállítani és megtartani csak ennek segítségével remélhető". A másik akadály az egyházi javak és jövedelmek pusztulása és elvesztése, amelyek híján „az ifjúság nevelését az egyház szolgálatára, iskolák emelését, templomok helyreállítását és más hasonló dolgokat a legkevésbé sem lehet előmozdítani"3 4 A püspökök, mivel úgy látták, hogy a szentszéki tisztviselőknél újabban eluralkodó felfogás mind a főkegyúri jogot, mind a hazai egyházi bevételeket veszélyezteti, az eddiginél hatékonyabb uralkodói fellépést tartottak szükségesnek. Ennek támogatására felterjesztésükben részletesen szóltak a főkegyúri jogról és a magyar egyházat a Kúrián megillető kedvezményekről, valamint érdekeik érvényesítésének akadályairól. Azaz — a kancellária eredeti elképzelésével ellentétben — a császári követ javaslataira reflektálva a római képviselet hatékonyságának növeléséről. 1. A főkegyúri jog A püspökkari értekezleten az egyes püspökségek körüli problémákat tételesen igyekeztek tisztázni.3 5 A püspökök felterjesztésükben Ansaria és Novi létezését igazolandó, Miraeus és Beierlink közkézen forgó egyházmegye katalógusait idézik, valamint Mária királynő 1384. évi és Zsigmond két (1405. és 1425. évi) dekrétumára hivatkoznak. A pápa szabad adományozási jogának cáfolatára I. (Nagy) Lajos és az említett uralkodók okleveleinek méltóságsoraiból állítják össze az ott szereplő püspöki címek sorozatát.3 6 Az uralkodói kinevezési jognak a Szent-33 Scriptum, quam domini regni Hungáriáé praelati ex conventu suo Tirnauiae in curia archiepiscopali die 25 Septembris ac sequentibus diebus anno domini 1639 celebrato suae maiestati Caesareo regiaeque transmiserunt Viennam per reverendissimos Georgium Draskouit Iauriensem et Ioannem Püski Csanadensem. PL Archívum Ecclesiasticum Vetus (AEV), n. 204, fol. 22-33. (A cím Lósy prímás s.k. hátirata.) - Egy másik, az arengaszerű bevezetés valamint az ansariai és novi püspökségek létezésére vonatkozó fejtegetés nélküli, egykorú másolata: MOL MKL Act. part. (A 93), n. 54, fol. 311-317. 34 PL AEV n. 204, fol. 22. 35 PL AEV n. 204, fol. 23-25. 38 Meglepően hiányosan. A szorosabban vett magyarországi püspökségek mellett (ideértve a szerémit is) a spalatói és zárai érsekséget, majd a tinini, novi, traui, sebenicoi, phariai, macarscai,
