Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
Tusor Péter AZ 1639. ÉVI NAGYSZOMBATI PÜSPÖKKARI KONFERENCIA (A magyar klérus és a római Kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 1637. március 19-én 67 éves korában elhunyt Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek. A magyarországi katolikus megújulás és ellenreformáció vezetőjének halálhírét a prímási birtokok protestáns lakossága kisebb zavargásokkal fogadta.1 A katolikus klérus soraiban egészen másfajta zavar jelei mutatkoztak. Pázmány életműve: szellemi alapvetése, az utánpótlást biztosító intézmények sora, mintaszerű egyházkormányzati tevékenysége ugyan szilárd alapokat biztosított az ellenreformáció továbbviteléhez, a hazai katolicizmus előtt mégis számos újabb és régebbi keletű probléma tornyosult. Az utódlás kérdése, a pisetumjog újbóli visszaszerzése, az egyháziakra kirótt honvédelmi költségek (Érsekújvár) csökkentése, a félbemaradt alapítások (soproni kollégium, nagyszombati egyetem) folytatása, gyarapítása, az egyházfegyelem folytatólagos megszilárdítása, az elzálogosított egyházi birtokok visszaszerzésének (például Szentgotthárd) befejezése stb. mellett az egyik legégetőbb feladat a magyar egyház római ügyeinek rendbetétele, képviseletének megszervezése volt. Már az 1628. évi tartományi zsinat szükségesnek tartotta a kérdés napirendre tűzését: „Rómában elhanyagolódnak dolgaink, a püspökök bulláinak megszerzése rendre elhúzódik. Azelőtt a püspökök közös költségen tartottak valakit Rómában, most is így legyen. És kerüljön meghatározásra, hogy ki-ki mennyit fizessen évente. A püspökök megerősítéseiben, a díjfizetésekben és más dolgokban is nehézségek támadnak, a nemtörődömség miatt félő, hogy visszaélésekre, jogaink károsodására kerül sor. Mit kell hát tenni? [...] A főpapok és a haza egyéb ügyeinek a római Kúrián való intézésére szerfölött szükségesnek látszik, hogy a korábbi idők példájára egy ott tartózkodó ágens alkalmaztassék, aki dolgainkról saját költségén gondoskodna, nem számítva azonban ide a kibocsátandó okiratok illetékeinek megfizetését. E célra tehát a sági prépostságot kell őfelségétől elnyerni, ha majd az megüresedik."2 1 A Pázmány halála utáni helyzetről Malatesta Baglioni bécsi pápai nuncius 1637. márc. 21-ei, ápr. 4-ei, 11-ei és 18-ai jelentései tudósítanak. Biblioteca Apostolica Vaticana (BAV), Fondo Barberiniani Latini, vol. 6984, fol. 69r-104v . - Itáliai kutatóútjaimhoz a MÖB a História Ecclesiastica Hungarica Alapítvány és a Faludi Ferenc Akadémia, a bécsi levéltári munkához az ÖAD adott köszönettel fogadott támogatást. 2 Péterfy, Carolus: Sacra Concilia Ecclesiae Romano-catholicae in Regno Hungáriáé celebrata II, Posonii 1742, 229 és 231. Az 1628. április 4-8 között tartott gyűlést formailag nem nevezték tartományi zsinatnak, de résztvevői alapján olyasminek tekinthető. — Pázmány előterjesztései és a
