Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
416 MOLNÁR ANTAL novemberében a káplán bosnyák kereskedők társaságában megjelent Don Simone előtt, mondván, ha ők elismerik helynöknek, akkor a káplán is. Erre azok ordítozni kezdtek: a bosnyák ferences provinciálison és a boszniai püspökön kívül nem fogadnak el más egyházi elöljárót. Ezután fra Lovre önhatalmúlag kihirdette a jubileumi búcsút a saját házában. Don Simone ezt megelégelve kiközösítette a káplánt, végleg elmérgesítve a helyzetet.199 Persze mindez fra Lovre elmondásában kissé másképpen hangzott: szerinte Don Simone irgalom nélkül üldözte a bosnyák ferenceseket, őt magát pedig hívei előtt gyalázta, és csak ekkor csúszott ki a káplán száján, hogy a vikárius neki nem is feljebbvalója. Egyébként Don Simonétól utána rögtön bocsánatot kért, a jubileumi búcsút pedig a Belgrádban működő Jakov Tugolini jezsuitától kapta kihirdetés céljából.200 Don Simonénak hamar rá kellett döbbenie, hogy ezúttal is csak magára számíthat. A Propaganda Kongregáció nem nagyon igazodott el az ellentmondó vádaskodások között,20 1 a jezsuita rendfőnök pedig nem volt hajlandó az érdekében közbenjárni, hiszen ezzel a rend belgrádi misszionáriusait hozta volna ismét kínos helyzetbe.20 2 Az 1628/1629. év történései ismét teljesen nyilvánvalóvá tették, hogy a Propaganda Kongregáció jó szándékú, de a tényleges erőviszonyokkal nem mindig számoló és távoli határozatai az események alakulására tulajdonképpen nincsenek hatással. A római hatóság hol az egyik, hol a másik fél számára tett engedményeket, hiszen mind a raguzai kereskedők, mind a bosnyák ferencesek fontos helyet foglaltak el a hódoltsági missziószervezésben. Ugyanakkor egyre világosabban látszott, hogy a problémára tulajdonképpen (legalábbis Rómából) nincs megoldás, a hódoltsági erőviszonyokat nem a római, hanem a török hatóságok határozatai döntik el. Ingoli 1628 elején készített feljegyzései már világosan tükrözik a kongregáció szkepszisét: az egyházi hatóság teljesen feleslegesen hoz döntéseket, ha a vitázó felek a török bíróság előtt keresik az igazukat, a kongregáció rendelkezéseit pedig csak akkor tartják be, ha az érdekükben áll.20 3 Ekkorra már a titkár számára is beigazolódott a raguzaiak által annyira sulykolt tény: a vita tétje nem a kápolna, hanem a kereskedelmi monopólium birtoklása, és csak az egyik fél teljes veresége esetén lehet békére számítani.20 4 Ingoli személy szerint Don Simonét szörnyű alaknak tartotta, aki nagyrészt felelős a viszály elmérgesedéséért.20 5 A titkár pártállása egyértelmű volt: a kongregációnak a bosnyákokat kell támogatni, egyrészt ők vannak többségben, másrészt pedig a ferencesek munkája a hódoltsági katolicizmus megőrzése szempontjából nélkülözhetetlen. Ebben pedig a belgrádi kápolna jövedelmei komoly segítséget jelentenek a számukra.20 6 199 APF SOCG vol. 320. fol. 25r-31v. 200 Apr soCG vol. 58. fol. 131rv. 201 дар- Acta vol. 6. fol. 3v. 44r. APF Lettere vol. 8. fol. 30v. A kongregáció főleg azt helytelenítette, hogy a felek a török bíróság segítségét kérik. 202 ARSI Austria (=Austr.) vol. 20. fol. 224r. ARSI Germania vol. 113 I. pag. 327-328. 203 APF SC Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 89r-90v. 116rv. APF Acta vol. 6. fol. 3v. APF Lettere vol. 8. fol. 28v. 204 „Non si finirà mai questa lite sinchè una parte non caccia l'altra di quel luogo, perché sotto pretesto di questa capella si coprono grandi interessi temporali, li quali non si possono aggiustare in altra maniera." APF SC Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 89v. 205 APF SC Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 90r. 206 APF SC Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 116v.
