Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
KERESKEDELEM ÉS KATOLIKUS EGYHÁZ A HÓDOLTSÁG IDEJÉN 407 század folyamán mindig Raguza került ki győztesen, ugyanis sohasem a helyi tisztviselőkkel egyezkedtek, hanem Konstantinápolyban kerestek orvoslást.16 5 A 17. század elején azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. A helyi apparátus mind jobban függetlenítette magát a központi hatalomtól, a gazdasági hanyatlás miatt pedig egyre súlyosabb adókat és illetékeket vetettek ki a hódolt népességre. 1625-ben két szultáni fermán a váci mukátaa illetékessége alá rendelte a balkáni bőrexport utáni vámot, ugyanis az ebből származó bevételekből kívánták fizetni a Magyarországon állomásozó török vár katonaságot. Ugyanebben az évben egy janicsár kapitány feltartóztatott Focán egy raguzai bőrszállítmányt, és minden marhabőr után 14 akcse vámot követelt. A raguzai követeknek ezúttal még sikerült kiszabadítani az elfogott bőröket, de a következő évben már kevesebb szerencsével jártak. A szultáni rendeletekkel megerősített váci mukátaa 1626-ban kísérletet tett a raguzai bőrkivitel megvámolására. 1626 őszén a váci názír emberei Focában, Novi Pazarban és Budán lefoglalták a raguzai bőrszállítmányokat, és követelték az utánuk fizetendő vámot. A názir akcióját teljes mértékben támogatta a budai pasa és a magyarországi török apparátus, ugyanis a vámbevételek nagyban hozzájárultak a budai vilajet várkatonaságának eltartásához. A raguzai szenátus rögtön követeket küldött Novi Pazarba és Budára, hogy a követelést elhárítsa és a lefoglalt bőröket kiszabadítsa. A helyi török hatóságok a várkatonaság szükségleteire hivatkozva ragaszkodtak a raguzaiak vámfizetéséhez, mondván: a városállam kiváltságai Magyarországra nem érvényesek. A köztársaság ezt követően minden befolyását latba vetve majd tíz évig küzdött a konstantinápolyi udvarban és a magyarországi török hatóságok előtt, hogy a budai pasával és a váci názírral szemben elismertesse kereskedőinek régi vámmentességét.16 6 A fentiekből egyértelmű, hogy a hagyományos ferences-jezsuita ellentét nem 1 véletlenül vált éppen 1626-ban a raguzai és bosnyák kereskedők harcává, amely az önálló bosnyák kolónia megalakulásához vezetett. Rengjic érkezése csak aktiválta a régóta meglevő feszültségeket, és a kereskedelmi rivalizálásnak egyházi kereteket adott, összekapcsolva a bosnyák kereskedők ügyét a ferencesekével. A kápolna megszerzésével bosnyák kereskedők a szarajevói forgatókönyv szerint i megszabadulhattak volna gyengülő, de még mindig hatalmas vetélytársuktól. A Propaganda Kongregáció az egyre elkeseredettebbé váló küzdelemben menteni szerette volna a menthetőt, és mindenképpen meg akarta akadályozni a belgrádi kápolna végleges megszűnését. Ezért írtak a konstantinápolyi francia követnek és a velencei bailónak, hogy járjanak közbe, nehogy a viszályok miatt a belgrádi hatóságok elvegyék és mecsetté alakítsák a kápolnát. A bosnyák ferences tarto-165 T. Popouic: Turska i Dubrovnik i. m. 79-82. 124-130. 321-324. B. Hrabak: Dubrovacki trgovci u osmanlijskom delu Panonije i. m. 22-26. 166 a váci vám-vitáról két tanulmány is napvilágot látott. Török források alapján: Sulejman Bajraktarevic: Spor izmedu Dubrovacke Republike i turskog zakupnika skele u Vacu u vezi s trgovinom kozama. Zbornik Historijskog Instituta Jugoslavenske Akademije 3 (1960) 343-371. A raguzai diplomáciai levelezés alapján: Bogumil Hrabak: Spor dubrovcana око carine na köze iz Ugarske u drugoj cetvrtini XVII veka. Matica Srpska. Zbornik za istoriju 28 (1983) 7-36. A vám-vita és a kápolna-vita összefüggésére egyik szerző sem figyelt fel. A váci vámról lásd: Vass Előd: A váci török vámnaplók adatai az Alföld felől nyugatra irányuló XVI. századi áruforgalomról. Agrártörténeti Szemle 14 (1972) 120-155. (különösen 124-128.)
