Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
404 MOLNÁR ANTAL reskedelem pozíciói ugyanis a hosszú török háborút követően érezhetően meginogtak. Ennek hátterében egy hosszú és soktényezős folyamat összetevői tapinthatók ki. A 16. század második felében megerősödő bosnyák kereskedelem előzményei a középkorba nyúlnak vissza. A boszniai bányák és kereskedőtelepek mellett kialakuló kézműipari központokban hamarosan megjelentek a helyi kézművesek és kereskedők, a három etnikum (raguzai, szász, bosnyák) a 15. század folyamán fokozatosan olvadt egybe. A bosnyák kereskedők felemelkedését nagyban elősegítették a raguzaiaktól kapott hitelek, amelyek révén bekapcsolódhattak a balkáni kereskedelembe. Akárcsak a 13. században a raguzaiak Velencétől, úgy tanulták el a 15. században a kereskedés mesterségét a bosnyákok is Raguzától.153 A török hódítás után bosnyák kereskedők jelentős részt vállaltak a balkáni kereskedelem újjáélesztésében, a hitelfelvételek révén ezután is szoros kapcsolatban maradtak Raguzával. Bár a boszniai csarsiák iszlamizációja már a 15. század végén megkezdődött, az adriai kereskedelemben résztvevő bosnyákok nagy része továbbra is katolikus maradt.15 4 A boszniai kereskedők a 16. század második felétől kezdve látványosan megerősödtek, és egyre komolyabb konkurenciát jelentettek a raguzaiak számára. Először a boszniai piacokról szorították ki őket (1570-es évek), és önálló kereskedelmi hálózatot építettek ki a boszniai kereskedőtelepeik és az itáliai kikötők (Velence, Ancona, Barletta) között.15 5 A bosnyák kereskedelem központja a boszniai vilajet székhelye, Szarajevó lett. A város a 15. században még a legjelentősebb raguzai kereskedőtelepek egyike volt, a 16. század második felében azonban a velencei kereskedőkkel egyre szorosabban együttműködő bosnyákok megingatták a raguzaiak vezető szerepét.15 6 A bosnyák kereskedők Szlavóniában és Magyarországon szintén viszonylag korán megjelentek: az 1540-es évek végén már üzleteltek Budán és Belgrádban, a század második felében pedig ők is bekapcsolódtak a marhabőr-kivitelbe.15 7 A Velencével való együttműködés igazi haszna 1592 után mutatkozott meg. A törökkel kötött hosszúnak ígérkező békét az adriai városállam mindenekelőtt molestie dategli dalli Bosnesi per opera de' Turchi da loro corrotti per denari, per spogliarli del possesso di una casa in detta piazza compra et ab antiquo posseduta da nostri mercanti, della quale per particolar privilegio del Gran Turco si sono serviti per oratorio, constandoci, che in ciö Ii facevano torto evidentissimo, ma sopratutto per riparar a più importanti motivi con tal occasione fatti contro essi nostri mercanti dalli medesimi per mezzo de Turchi da loro instigati, con i quali tendono per privargli totalmente del trafico di quella piazza per mero interesse." 153 Desanka Kovaceuic: Trgovina u srednjovjekovnoj Bosni. Sarajevo, 1961. (Naucno Drustvo NR Bosne i Hercegovine. Djela. Knjiga XVIII. Odjeljenje istorijsko-filoloskih nauka. Knjiga 13.) 108-136. Desanka Kovacevic-Kojic: Gradska naselja srednjovjekovne bosanske drzave. Sarajevo, 1978. 145-226. Ignacije Voje: Kreditna trgovina u srednjovjekovnom Dubrovniku. Sarajevo, 1976. (Akademija nauka i umjetnosti Bosne i Hercegovine. Djela. Knjiga XLIX. Odjeljenje drustvenih nauka. Knjiga 29.) passim. 154 Marko Vego: Bosanski trgovci i dubrovacki financijeri u drugoj polovici XV i prvoj polovici XVI stoljeca. Anali Historijskog instituta u Dubrovniku 15-16 (1978) 53-68. Mirjana Popovic-Radenkouic: О trgovackim odnosima Dubrovnika sa Bosnom i Hercegovinom (1480-1500). Istorijski glasnik 1-4 (1952) 3-20. A bosnyák katolikus középréteg török kori történetének sokoldalú és reflektív megközelítése: S. M. Dzaja: Konfessionalität und Nationalität i. m. 151-218. 155 Bogumil Hrabak: Dubrovcani u zapadnoj Bosni 1463-1669. godine. Prilozi. Institut za istoriju Sarajevo 20 (1984) 119-120. 156 Behija Zlatar. Sarajevo kao trgovacki cental- bosanskog sandzaka u XVI vijeku. Prilozi za orijentalnu filologiju 38 (1988) 227-231.
