Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
402 MOLNÁR ANTAL A bosnyákok sem késlekedtek a magyarázkodással: augusztus 30-án, Toraanovic által fogalmazott levelükben ellenfeleik beszámolóitól teljesen eltérő verziót adtak elő: a ferenceseket Rengjic és a raguzaiak hívták Belgrádba, hogy együtt rendezzék el a kápolna ügyét. Ez utóbbiak azonban minden kompromiszum elől elzárkóztak, végül egy római ajánlólevéllel kolduló bosnyák megsegítése miatt annyira nekitámadtak a ferenceseknek, hogy azok kénytelenek voltak önvédelemből a kádi előtt tisztázni magukat. A török bíróság pedig (lám, van igazság a földön) megerősítette a kongregáció határozatát, és lehetővé tette a bosnyákok számára a prokurátorok választását. A levél végén a bosnyákok Rengjicet tették felelőssé a történtekért, mivel a közvetítés helyett egyoldalúan támogatta honfitársai törekvéseit.14 6 A kölcsönös vádaskodásokból Ingoli azt a következtetést vonta le, hogy a kápolna ügyében a kongregáció „tűzoltás" jellegű döntései nem hozhatnak tartós eredményt. A felek ugyanis egymásnak teljesen ellentmondóan nyilatkoztak a kápolna tulajdonjogáról: a raguzaiak szerint kizárólag az övék, a bosnyákok szerint közösen emelték és tartották fenn, tehát közös, míg a ferencesek állítása alapján a pápa tulajdona (mint minden ferences templom), a használat joga pedig a rendé. A titkár helyesen mérte fel konfliktus kiváltó okát is: a megnövekedett számú bosnyákok kiváltak a raguzai kolóniából, és most egyenlő jogokat követelnek maguknak egyházi téren is. Mivel jogi természetű kérdésről volt szó, Ingoli szerint ezért csakis alapos jogi vizsgálat után lehet végleges döntést hozni a vitában, addig pedig kompromisszumos, a kápolna közös használatát hangsúlyozó (tehát alapvetően bosnyák-párti) megoldásra kell rávenni a szembenálló feleket. Ez különösen a raguzaiak esetében tűnt nehéz feladatnak, pedig a bosnyákok növekvő száma és befolyása miatt ez számukra létérdek lenne.14 7 A kongregáció 1626. november 20-án Ingoli és bizalmasa, Marnavics Tomkó János sebenicói kanonok javaslatának megfelelő határozatot hozott: a bosnyákok számára kedvező április 20-i döntés érvényben maradt, a raguzai kereskedőket pedig a köztársaság római ágense és Antonio Barberini bíborosprotektor révén a raguzai szenátuson keresztül kell inteni a határozat betartására.148 Az immár harmadik dekrétum, amelyet a kongregáció a kápolna ügyében ( alig fél év leforgása alatt hozott, nem ért el semmilyen eredményt, viszont ennek hatására a raguzaiak és a bosnyákok 1627 első hónapjaiban Rómába küldött leveleiből végre fény derült a viszály igazi természetére és a felek tényleges céljaira. A bosnyák kereskedők a római támogatás hatására felbátorodtak és előrukkoltak valós szándékaikkal: hosszú beadványukban ugyan továbbra is a kápolna fenntartásában szerzett érdemeikre hivatkozva kértek beleszólást az egyházi ügyek intézésébe, de az érdemek indoklásánál már kiléptek a szűkebb értelemben vett egyházjogi érvelés kereteiből, és demográfiai-gazdasági jelentőségükre helyezték a hangsúlyt. Beszámolójuk szerint a raguzai kolónia csupán 30 kis üzletet tart 145 APF SOCG vol. 56. fol. 247r. vol. 67. fol. 257r. 262r-263r. 268r. 146 APF SC Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 54r-55v. APF SOCG vol. 386. fol. 51 Ír. 147 Ingoli feljegyzései: APF SC Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 21r-23v. 32rv. APF SOCG vol. 386. fol. 517v. 148 apf SC Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 170 rv. J. Jelenic: Spomenici i. m. 100. APF Lettere vol. 5. fol. 231v-233r. A kongregáció levelében különösen óvta a feleket a török bíróság bevonásától.
