Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
400 MOLNÁR ANTAL is feszültségeket okozott a ferencesek és a raguzai kereskedők között, emiatt ez utóbbiak 1625-ben, megbízatásának lejárta előtt megfosztották kápláni állásától Andrija Tomanovicot, Ivkovic püspök bizalmasát és leendő titkárát.13 7 Rengjic talán nem is látta át, hogy darázsfészekbe nyúl, amikor 1626 elején a Tomanovic és Ivkovic támogatását élvező káplánt, a pécsi származású fra Ivánt visszaküldte Boszniába, és helyette kinevezte Jeronim Lucicot, aki a ferencesek mérsékeltebb frakciójához tartozott, és annakidején P Színivel is jó viszonyban volt. Nikola Braikovic tartományfőnök természetesen nem tűrte a püspök beavatkozását a provincia eme stratégiai fontosságú előjogába, és azonnal hazarendelte Lucicot, aki azonban nem engedelmeskedett, és továbbra is Belgrádban maradt.138 A belgrádi bosnyák kereskedők és a ferencesek, látva a püspök és a raguzaiak összefogását, 1626 áprilisában Rómába küldték az elcsapott káplánt, Andrija Tomanovicot. A bosnyákok panaszos levele szerint a raguzai kereskedők nem engedték meg számukra a templom használatát, sőt török bíróság elé citálták őket, és be akarták zárni a kápolnát. „Gaztetteikben" hű szövetségesre leltek a szendrői püspökben és annak rossz szellemében, a jezsuita Marin Dragóban.13 9 Ingoli (nyilván Tomanovic hatására) hitelt adott az egyébként minden pontjában túlzó és meglehetősen mocskolódó hangvételű beadványnak,14 0 és az ő javaslata alapján a bíborosok 1626. április 20-i ülésükön jóváhagyták a bosnyákok kérelmét. A dekrétum előírta, hogy a kápolnát valamennyi belgrádi katolikus szabadon használhassa, illetve a raguzaiak mellett a bosnyákok is válasszanak prokurátorokat, akik a saját nemzetük egyházi ügyeiben illetékesek.14 1 A kongregáció döntése természetesen egyáltalán nem segítette elő a békés megoldást. A raguzai kereskedők egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy az ellenük egyre határozottabban fellépő bosnyákoknak engedjenek. Rengjic pedig minden felelősséget a kongregációra hárított azzal, hogy ismét a megkérdezése nélkül, egy bajkeverő barát beszámolója alapján döntöttek. A püspök és honfitársai beadványaiból számos érdekes részletet megtudunk a belgrádi kápolna múltjából. A raguzai kereskedők a török hódítás után rögtön megjelentek a városban, eleinte magánházaknál végezték az istentiszteletet, káplánnak pedig kezdettől fogva a bosnyák ferenceseket fogadták meg. Idővel egy telket vásároltak az üzleteik mellett, ahol először sövénytemplomot, majd kőtemplomot építettek, amelyet 1576 táján bővítettek ki. A kápolnát igazából csak a magyarországi háború idején kapott kiváltságaik révén tudták jogilag teljesen biztosítani, azóta nevezik az épületet hivatalosan is templomnak. A belgrádi katolikusok pedig mindig a raguzai kolónia védelme alatt álltak, ezen a címen mentesültek az adófizetés alól is. A tizenöt éves háború idején annyira megnövekedett a bosnyák katolikusok száma a városban, hogy a raguzaiak többé nem tudták őket az adófizetéstől megvédem. Részben emiatt, részben pedig az elmozdított káplánok (például Tomanovic) lázítására követeltek maguknak olyan jogokat, amelyeket valójában sohasem bírtak, hiszen a 136 App S0CG vol 56 fo l 241r. APF Acta vol. 4. fol. 31v. 137 APF SC Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 56v. APF SOCG vol. 320. fol. 28r. 138 APF SOCG vol. 56. fol. 229rv. vol. 67. fol. 264r. 265v-266r. 139 APF SC Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 59r-60r. но App se Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 60v. 141 J. Jelenic: Spomenici i. m. 95.
