Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
KERESKEDELEM ÉS KATOLIKUS EGYHÁZ A HÓDOLTSÁG IDEJÉN 391 voltak, a belgrádi szeminárium létrehozását a rendfőnök sem támogatta, az intézményt 1620 elején be is zárták.8 4 1616 és 1618 között a belgrádi jezsuita misszió anyagi, személyi és hatalmi szempontból egyaránt jelentős mértékben megerősödött, elsősorban Gaspar Graciani támogatásának köszönhetően.8 5 Graciani úgy látta, hogy politikai ambícióihoz a jezsuiták támogatása révén Rómából hathatós támogatást szerezhet, ezért az erőviszonyokat felmérve a bosnyák ferencesek ellen fordult, még inkább egymásnak ugratva a két rend hódoltsági képviselőit. Rómába küldött leveleiben gyakorlatilag minden elképzelhető rosszat (iszákosság, konkubinátus, züllöttség, fösvénység, nagyravágyás, civakodás, bosszúállás, szentségtörés stb.) elmondott a ferencesekről, vádaskodásának hangneme már a következő évtized viszályainak hangulatát idézi.8 6 Véleménye szerint a ferencesek azért rettegnek a jezsuitáktól, mivel azok kiválósága mellett élesebben előtűnik hitványságuk, ezért egyszerűen el kell tiltani őket a lelkipásztori munkától, és jezsuitákat (elsősorban raguzai származásúakat) kell a helyükre küldeni.8 7 Nemcsak Rómában igyekezett a miszszió ügyét előmozdítani, hanem Raguzában és Prágában is: a raguzai szenátust a bosnyák ferencesek ellen bujtogatta,8 8 a császári udvarban pedig elsősorban Alessandro Vasoli nunciatúrai ügyvivővel állt szoros kapcsolatban.8 9 Graciani és a jezsuiták javaslatára a Szentszék majd két éves tapogatózás után, 1618 február 12-én kinevezte Petar Katicot, a Róma melletti Monterotondo archipresbiterét prizreni püspökké, és rábízta a szerbiai és szerémségi katolikusok lelkigondozását, székhelyéül pedig Belgrádot jelölte ki.9 0 Ezzel az óvatos megoldással Róma — legalábbis látszólag — egyrészt megkerülte a magyar király főkegyúrijogát (hiszen a szerbiai Prizren sohasem tartozott Magyarországhoz), másrészt nem sértette a bosnyák ferencesek joghatóságát sem, ugyanakkor biztosította a belgrádi jezsuita misszió működéséhez szükséges ordináriust. Katic a császári követ, Ludwig von Molart és Graciani társaságában 1618 novemberében érkezett Belgrádba, a török hatóságoknál Don Simone szerezte meg a szükséges engedélyeket. A belgrádi bosnyák ferences káplán, Vinkó Stipancic azonban nem engedte át neki a kápolnát, mondván, hogy az a scardonai püspök és boszniai adminisztrátor, Antun Matic joghatósága alá tartozik. Katic a pápai breve értelmében Belgrádban rezideálhatott, ez értelemszerűen a város egyetlen templomának használati jogát is jelentette.91 A ferencesek viszont szintén magától értetődően védték a jogaikat a hosszú évtizedek óta általuk gondozott kápolnában. Egyik 83 EHJM 1/2. 288-289. 84 EHJM 1/2. 252. 348. 362. 372. 383. 388. 85 Erről Graciani Bécsbe és Rómába küldött levelei tanúskodnak: EHJM 1/2. 271. 315. APF Inf. vol. 136. fol. 494r-495v. 499r-501v. BAV Barb. lat. vol. 6905. fol. 135r-141r. 1616-1618 közötti útjairól és politikai tevékenységéről: M. Stoy. i. m. 92-117. 86 APF Inf. vol. 136. fol. 499r. 87 APF Inf. vol. 136. fol. 494v-495r. 501rv. BAV Barb. lat. vol. 6905. fol. 135rv. 88 PAD Litt. Lev. vol. 43. fol. 70r. 89 BAV Barb. lat. vol. 6905. fol. 136r. 139r. vol. 6928. fol. 281r. EHJM 1/2. 315. 90 Miroslav Premrow. Serie dei vescovi romano-cattolici di Beograd. Archivum Franciscanum Historicum 17 (1924) 499-500.
