Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
376 MOLNÁR ANTAL kedvező fekvése és az állandó gabonahiány miatt a 13. századtól kezdve intenzív kereskedelmi kapcsolatokat épített ki Dél-Itáliával, majd a Balkán félsziget születő államaival. Raguza a 14-15. században jelentős kereskedelmi hálózatot hozott létre Szerbiában és Boszniában, de kereskedőit megtaláljuk Bulgáriában és Albániában is. Első kereskedelmi birodalmának (kb. 1300-1450) alappillérei a balkáni kolónia-hálózat, illetve az itáliai városokban élvezett kiváltságok voltak, amelyek segítségével Raguza az első számú közvetítővé vált az Adria két partja között. A város közvetítő kereskedelmének hanyatlását az oszmánok európai előrenyomulása idézte elő, amely gyakorlatilag szétrombolta a balkáni kereskedőtelepeket.1 0 Raguza a kezdeti vonakodás ellenére sem kerülhette el, hogy a Balkánon tartósan berendezkedő hódítókkal rendezze a kapcsolatait. Az első szultáni kiváltságlevél 1430-ban született, a végleges rendezés az 1458-ban kibocsátott áhdnáméval történt meg. Ennek értelmében Raguza éves adófizetés fejében (ennek összege 1481-től 12500 dukátban állapodott meg) megőrizhette szabadságát, és az Oszmán Birodalom területén rendkívül kedvező kereskedelmi kiváltságokkal rendelkezett.1 1 A nagy horderejű privilégiumok hátterében nyilván Raguza egyedülálló lehetőségeit kell keresnünk. Az Oszmán Birodalomnak szüksége volt a nyugati kereskedelem életben tartására, ezt a közvetítő feladatot leginkább egy az ő fennhatóságát adófizetéssel elismerő, ugyanakkor jó nyugati kapcsolatokkal rendelkező semleges állam tudta ellátni.1 2 Az Oszmán Birodalom emellett Raguza számára sok szempontból kedvezőbb gazdasági lehetőségeket teremtett, elsősor-ráfiai áttekintés). MiLjenko Foretic: Historiogralija о Dubrovackoj Republici, 1975-1985. Historijski zbornik 43 (1990) 317-363. 10 Jó összefoglalások: F. W Carter: i. m. 214-292. Desanka Kovacevic-Kojic: II commercio raguseo di terraferma nel Medio Evo. In: Ragusa e il Mediterraneo: ruolo e funzioni di una repubblica marinara tra mediovo ed età moderna. A cura di Antonio Di Vittorio. Bari, 1990. 61-78. Zdenko Zlatar. Between the Double Eagle and the Crescent. The Republic of Dubrovnik and the Origins of the Eastern Question. New York, 1992. 3-8. 11 Az áhdnámék mindenekelőtt biztosították Raguza területi integritását, polgárainak sérthetetlenségét és szabad kereskedelmét a birodalomban. A gazdasági jellegű kiváltságok közül a legnagyobb jelentősége az igen kedvező (2%) vámtarifának volt, amely még a muzulmán kereskedőknél is jobb helyzetet biztosított a raguzaiaknak, ugyanis a muzulmánok 3%, míg az adófizetők 4%, a külföldiek pedig 5% vámot fizettek. A raguzaiaknak a vámot csak az eladott áru után, évi egy összegben kellett kifizetniük. A kereskedelmi tevékenységet az áhdnáme háború idejére is engedélyezte. A török alattvaló és a raguzaiak közötti viszályokban a seriát-jog szerint a kádi volt illetékes; a raguzaiak behajthatták adósságaikat, de egy raguzai adósságát nem lehetett másik raguzain vagy a közösségen behajtani; a birodalom területén elhunyt raguzaiak örökségét nem foglalhatták le a török hatóságok, hanem a jogos örökösöket illette; a szultán alattvalói a raguzaiaknak okozott károkat kötelesek voltak megfizetni. Az 1458. évi áhdnáme kommentált kiadása: Branislav M. Nedeljkovic: Dubrovacko-turski ugovor od 23. oktobra 1458. godine. Zbornik Filozofskog fakulteta (Beogradski Universitet) 11/1 (1970) (Spomenica Joija Tadica) 363-392. (a forrás szövege: 390-391). Az 1431-1481 közötti fontosabb Raguzával kapcsolatos török fermánok francia fordítása kiváló bevezető tanulmányokkal: Bosko Bojovic: Dubrovnik et les Ottomans (1430-1472). 20 actes de Murád II et de Mehmed II en médio-serbe. Turcica 19 (1987) 119-173. Uő.: Dubrovnik (Raguse) et les Ottomans II. Onze actes de Mehmed II en vieux-serbe (1473-1476). Turcica 24 (1992) 153-181. Uő.: Dubrovnik (Raguse) et les Ottomans III. 19 actes de Mehmed II en vieux-serbe (1476-1481). Turcica 28 (1996) 271-298. Raguza kiváltságainak ismertetése és elemzése: Ivan Bozic: Dubrovnik i Turska u XIV i XV veku. Beograd, 1952. (Posebna izdanja SAN 200. Istoriski Institut 3.) 218-232. 12 Raguza semlegességi politikájára és ennek gazdasági hátterére: Sergio Anselmi: Motivazioni economiche délia neutralité di Ragusa nel Cinquecento. In: Uő.: Adriatico. Studi di storia secoli XIV-XIX. Ancona, 1991. 145-182.
