Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341

366 ERDÉLYI GABRIELLA Ferdinánd a következő országgyűlésig való hatállyal átmenetileg Újlaky Ferenc győri püspököt bízta meg a kormány vezetésével, mígnem a sokáig halogatott országgyűlésen a rendeket személyes uralkodása, illetve fia, Miksa jövetelének ígéretével lecsillapítva 1550 áprilisában végül ismét helytartót nevezett ki az ü­gyeket eddig is vivő Újlaky személyében.9 6 Mindezek fényében még nagyobb biztonsággal tekinthetjük Thurzó és Sza­laházy átmeneti kinevezését is az uralkodó időhúzó, nyílt szembefordulást kerülő taktikájának, amelyet feltehetően Prágában is az váltott ki és tett szükségessé, hogy tanácsosai felvetették a nádorválasztás ügyét. V. Összegzés Próbáljuk meg végezetül összefoglalni, hogy mi is történhetett valójában 1531 nyarán Prágában. Először is nem kétséges, hogy Ferdinánd eredeti szándéka az volt, hogy minél előbb — az 1527-28-ban kialakított, de 1530 után felbomlott kormányzati forma folytatásaként — helytartót és mellé a királyi tanács tagjai közül néhány tanácsost nevezzen ki. A helytartóságra az adott körülmények kö­zött csak Thurzó lehetett a jelöltje, akit a kormányzati munka mielőbbi hatékony­sága érdekében Prágából már a ráruházott felelősséggel akart hazabocsátani. Az udvarba a magyar ügyek megtárgyalására érkezett Thurzó és Szalaházy azonban ragaszkodott ahhoz, hogy ebben a fontos kérdésben ne szülessen döntés az or­szággyűlés megkerülésével, amely által kimondva vagy kimondatlanul felvetették a nádorválasztás ügyét. Ferdinánd ekkor a saját bevallása szerint apai nagyapjától, Miksa császártól ellesett és gyakorta használt „megosztási stratégiához" folyamo­dott: külön-külön folytatta az ellene egységesen fellépő felekkel a tárgyalást, hogy azok válaszaikat ne tudják egymással egyeztetni, s ne tudjanak saját szavaira hivatkozni.97 Ráadásul a nem is saját, hanem a közvetítők szájából elhangzott ígéretek végül — mint láttuk — semmire nem kötelezték a királyt. A Thurzónak tett ajánlattal pedig Ferdinándnak végképp sikerült egymással szembefordítania a két tanácsost. Bár Thurzó ebbe a csapdába belesétált (lásd a kancellárt ért alaptalan vádjait), most is szívós tárgyalópartnernek bizonyult. Ugyan a rendi kiváltságok érvényesítésétől valóban sikerült a helytartóság megcsillogtatásával eltéríteni (lásd sántító közjogi érvelését), de azok pótlására minél szélesebb hely­tartói hatáskört próbált magának kialkudni. Ferdinánd azonban a jelek szerint nem volt hajlandó a katonai hatáskör terén engedményekre. Ennek nemcsak a Thurzóval való ellentmondásos kapcsolata — akitől ugyan nem remélhetett teljes engedelmességet, de mégis őt kellett helytartójává megtennie — volt az oka, hanem az is, hogy a számára kulcsfontosságú hadügyekben általában véve s a jövőben sem volt hajlandó kompromisszumra a magyar politikusokkal, akik azonban nem mondtak le könnyen régi jogaikról.98 Ferdinánd ezért inkább úgy gondolta Prá­gában, hogy kivárja azt az alkalmat, amikor Thurzó majd elfogadja az ő feltételeit. Addig pedig a kancellárral és a többi itt kinevezett (név szerint pontosan egyelőre 96 Uo. LXXII-LXXIV 97Gerhard Rill: Fürst und Hof in Österreich von den habsburgischen Teilungsverträgen bis zur Schlacht von Mohács (1521/22-1526). Bd. 1: Außenpolitik und Diplomatie. Wien-Köln-Weimar, 1993. /Forschungen zur Europäischen und Vergleichenden Rechtsgeschichte 7./ 223-224. 98 Pálffy G.: i. m. 173-199.

Next

/
Oldalképek
Tartalom