Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341
364 ERDÉLYI GABRIELLA jelenthetik egyrészt azt, hogy a tanácsosok is dönthetnének e kérdésről Prágában, ha nagyobb számban lennének jelen, de mivel nincsenek, ezért azt tanácsolják, hogy a helytartót az országgyűlésen — vagyis a rendek jelenlétében és ha lehet beleegyezésével — nevezze ki Ferdinánd. Ez történt ugyanis a két korábbi esetben is: Mária kinevezése előtt az országgyűlésről Bécsbe küldött követség, 1528-ban pedig a Budán egybegyűlt rendek véleményét kérte ki a király helyettesítésének módozatáról s a helytartó személyéről (amelynek érdekessége, hogy nemcsak a szűk Ferdinánd-párti csoport, de egy évvel később az országot szinte teljes egészében reprezentáló rendek is nagyobb bizalommal és lojalitással voltak az özvegy királyné,86 mint az általuk választott nádor iránt, akit a törvények szerint e tiszt megilletett volna8 7 ). Hogy 1528-ban mégis Báthori lett a helytartó, az csak Mária elutasításán múlott. Az országgyűlésre való hivatkozás azonban ennél többet is jelenthetett. Ugyanis Mária mint megkoronázott királyné és egyben az új uralkodócsalád tagja szemmel láthatóan széles elfogadottsággal bírt, így csak az ő Németalföldre való távozása (1531. március) és a Mohács előtt választott nádor halála után vált az a kérdés teljesen nyitottá, hogy ki legyen a tartósan idegenben tartózkodó király helyettese. Éppen ezért nehéz elképzelni, hogy ezen új szituáció körülményei között Prágában ne került volna terítékre ez a probléma, nevezetesen a nádorválasztás ügye. Az ország szokásjoga ugyanis arra kötelezte a királyt, hogy a nádor halála után a rendeket újabb nádor választására egybehívja - amikor tehát Szalaházy és Thurzó a kormányzat kérdését az országgyűlés hatáskörébe utalta, burkoltan erre hívta fel az uralkodó figyelmét, aki egyébként ezzel teljesen tisztában volt. 1527-ben maga írta: „mely hivatal megüresedése esetén a király kötelessége a rendeknek országgyűlést hirdetni, s a kihirdető levélben világossá tenni, hogy űj nádor választására gyülekezzenek."88 Thurzót azonban úgy tűnik annyira érzékenyen érintette helytartói kinevezésének visszavonása, olyannyira az egri püspökkel való viszály töltötte be gondolatait, hogy közjogi realitásérzékét is elvesztette. Ugyanis nem Szalaházy, hanem ő maga érvel tévesen, amikor azt állítja, hogy a királynak a nádor halála esetén helytartót kell kineveznie, s hogy ez eddig is mindig így történt. Ferdinánd Prágában nemcsak azt tudta, hogy nádorválasztás kiírását joggal várhatják el tőle a rendek, de azt is, hogy az ország első közjogi méltósága törvénybe fektetett széles — katonai, bírói és közigazgatási — hatáskörrel bír.8 9 Az elmúlt évek tapasztalatai — a Báthori István nádor vezette helytartói tanács Hans Katzianer főhadparancsnokkal vívott hatásköri küzdelmei — pedig arról győzhették meg, hogy a nádor jogosítványa az országos katonaság vezetésére akadályt jelent számára annak megvalósításában, hogy a magyarországi (magyar és idegen) királyi hadakat általa kinevezett osztrák főhadparancsnokok egységes irányítása alá rendelje. A nádor halála után ezért egyszerű megoldásnak tűnhetett számára 86 R. Kiss I.: i. m. XV; MOE I. 196. 87 Magyar Törvénytár (Corpus Juris Hungarici). 1000-1526. évi törvényczikkek. Budapest, 1899. 1485. évi nádori cikkelyek, 10. cikkely. 88 Ld. 1527. március 11-én VIII. Henrik követének előterjesztésére adott válaszát. Idézi Fraknói Vilmos: Az 1485. évi nádori czikkelyek. Századok 33 (1899) 505. 89 Uo.
