Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341
I. FERDINÁND ÉS A MAGYAR POLITIKAI ELIT KAPCSOLATÁHOZ 357 magabiztos az uralkodóval szemben, és az miért volt kénytelen mindent elnézni neki? 3. Miért mégis Thurzó? 1528 első hónapjaiban, mielőtt Ferdinánd elhagyta az országot, gondoskodnia kellett az előző ősszel félbemaradt hadjárat folytatásának és hátramaradó kormányának anyagi fedezetéről. Ezt, mint 1527 nyarán, ismét a Fuggerektől várta és kapta is meg. A Habsburg-ház és a bankárok nagyobb múltú összjátéka ugyanis Magyarországon is megvalósult: az ország elfoglalását lehetővé tevő kölcsöneik fejében Ferdinánd biztosította számukra a magyar rézbányák művelését, ami kulcsfontosságú volt az augsburgiaknak a réz- és ezüstkereskedelem európai monopóliumának megszerzése érdekében. Az újabb hitelekről folyó esztergomi tárgyalások 1528 februárjában, amelyeket a király nevében Hans Hofmann folytatott a Fuggerek faktorával, az augsburgi vállalkozók szempontjából ismertek. Innen tudjuk, hogy ennek keretében Ferdinánd felvállalta annak a 206 ezer forintos kárpótlási összegnek a megtérítését, amelyre még II. Lajos kötelezte magát, amikor a Fugger-vagyon lefoglalásának 1525-ös kudarcba fulladt akciója után ismét velük szerződött a besztercebányai bányák művelésére. Hosszas tárgyalások után a Fuggerek elfogadták kárpótlásnak az erdélyi sóbányák bevételeire való kiutalást, s 40 ezer forint újabb hitelt nyújtottak, amelynek visszafizetését a király az ország északnyugati megyéinek esedékes subsidiumából ígérte.54 Mint közismert, a Thurzók a Fuggerekkel rokoni és üzlettársi kapcsolatban is álltak, így a kárpótlás egy része őket, Eleket személy szerint egészen pontosan annak egytizenkettede illette meg.5 5 A Fuggerek ezenkívül jelentős évjáradékot fizettek rokonuknak az úgynevezett „magyar üzlet" érdekeinek udvarbeli képviseletéért, ezért faktoruk Esztergomban Thurzó hathatós támogatását remélte a minél kedvezőbb feltételek kiharcolásában a koronával való tárgyalások során. Ferdinánd mint országbírójától ugyanakkor szintén joggal várta el Thurzótól, hogy saját részesedéséről a korona javára lemondjon.5 6 A kárpótlás erdélyi sóbányákra való kiutalása kétségkívül ügyes húzás volt Ferdinánd részéről, hiszen ezáltal szövetségesévé tette a bankházat a tartomány János királytól való meghódításában. A Habsburg-uralkodó környezetének Magyarországon nem érdekelt körei azonban úgy látták, hogy alapvetően a Fuggerek jártak jól, mivel a király az adósságtörlesztésére nem lett volna köteles. Szerintük a királyt e számára kedvezőtlen alkura az augsburgiakkal összejátszó Hofmann és Thurzó vette rá.5 7 Hogy az utóbbi valóban lobbizott a kárpótlás felvállalása érdekében, az igen valószínű, hiszen abból ő maga is részesedett. A magyar ka-54 Götz Freiherr von Pölnitz: Anton Fugger Bd. 1: 1453-1535. Tübingen, 1958. /Schwäbische Forschungsgemeinschaft bei der Kommission für Bayerische Landesgeschichte Reihe 4, Bd. 6. Studien zur Fuggergeschichte 13./ 105-107 és 443-444/105, 118-119 és 459/172. 65 HKA VUG RN 5 A. fol. 249. 56 G. Pölnitz: i. m. 403/55, 119 és 460/174. r'7 Cornelius Schepper császári diplomata emlékirata 1542-ből az elmúlt évtizedről. In Kari Lanz (ed.): Staatspapiere zur Geschichte des Kaisers Karl V Stuttgart, 1845. /Bibliothek des Literarischen Vereins in Stuttgart 11./ (=Schepper) 311-312.
