Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341

I. FERDINÁND ÉS A MAGYAR POLITIKAI ELIT KAPCSOLATÁHOZ 355 Prágában Thurzó tehát csak azt tette, amit korábban: a közügyektől való elvonulással zsarolta a királyt annak érdekében, hogy megkapja azt, ami szerinte járt neki. Ferdinánd erre szintén a már megszokott módon reagált: ígérgetni kez­dett, amivel az országbírót átmenetileg leszerelte, maga pedig időt nyert. A Prá­gából utánaküldött üzenet, vagyis a kinevezésére kapott ígéret most is megnyug­tatta a nagyurat. Erről legjobban az árulkodik, hogy 1531 júliusától a királlyal való levelezésének mind hangvétele, mind témája gyökeresen megváltozott: az egymás közti alkudozás helyét hirtelen az országos ügyek intézése és gondjai vet­ték át.4 4 Hogy Thurzó eddigi passzivitását és sérelmeit félretéve ismét az országos ügyeknek szentelte magát, egyben azt is jelzi, hogy a helytartóság kérdése a ket­tejük közti elszámolás, a főúr szolgálataiért járó jutalom része volt. Mivel az országbíró az 1529-es török hadjárat által kiváltott menekülés óta, s Báthori István nádor halálát (1530. május) követően is többnyire a közügyektől távol, birtokain időzött, a közigazgatás folyamatosságát elsősorban Szalaházy Tamás jelenléte biztosította.45 így őt bízta meg a király a Thurzóval való állóhá­ború idején a közvetítéssel is: 1530 áprilisában a kancellár Ferdinánd hivatalos biztosaként tárgyalt Thurzóval kielégítése ügyében.4 6 Ezenkívül a király többször kérte levélben is a püspököt, hogy beszéljen a makacs nagyúrral, szilárdítsa meg hűségében és ösztönözze további szolgálatokra. Mi több, még a Thurzó birtokait ért török pusztítások és kegyetlenkedések kapcsán is az egri püspök útján tolmá­csolta együttérzését az országbírónak. Mindez egyrészt arra utal, hogy Szalaházy olyan ember volt, aki tudott hatni Thurzóra (legalábbis a király erre képesnek tartotta). Ugyanakkor a királlyal való jó viszonyáról is árulkodik, aki a kancellár előtt nem titkolta, mennyire felháborítja az országbíró viselkedése. Thurzónak nemhogy türelemmel kellene tudnia egy kis időt várni, de szó nélkül kellene to­vábbra is a kapott parancsokat teljesíteni - írta Szalaházynak.4 7 A jelek szerint tehát a kancellár nemcsak kötelességtudóbb hivatalnok volt, de azáltal, hogy em­beri kapcsolatait — sem a király, sem kollégái irányában — nem terhelték olyan feszültségek és ellenségeskedések, mint Thurzóét (aki olykor tanácsostársaival is nehezen értette meg magát),4 8 Ferdinánd megbízhatóbb híve is tudott lenni. Erre az indulatos főúrral szemben feltehetően higgadtabb, türelmesebb természete 1778. 162.; Thurzó kötelezvénye a király várkapitánya, Riby Sebestyén részére (HHStA UA AA fasc. 19. Konv. C. 1531. s. d. fol. 7-8). 44 Thurzó és Ferdinánd levelezése 1531 júliusától Thurzó helytartói kinevezéséig, uo. fasc. 18. Konv. B. 1531 VII. - fasc. 21. passim; Thurzó levelei, No. 72-121. 45 Ennyiben módosíthatjuk azt a megállapítást, hogy az ügyeket Szalaházy és Thurzó vitte tovább. (R. Kiss /.: i. m. XXVIII); Szalaházy 1530. december 25-i levelében arról értesítette a királyt, hogy egyedül van Pozsonyban, mivel a többiek mind hazamentek (HHStA UA AA fasc. 16. Konv. C. 1530. XII. fol. 18). 46 Ferdinánd Thurzóhoz, 1530 április 15. Uo. fasc. 14. Konv. D. 1530. IV fol. 20-22. 47 Ferdinánd Szalaházyhoz, 1531. augusztus 23., október 10. Uo. fasc. 15. Konv. D. 1530. VIII. fol. 39. és fasc. 16. Konv. A. 1530. X. fol. 104. 48 Thurzó 1528 júniusában Magyaróvárról, ahová Mária királynét ment meglátogatni, nem akart visszamenni Budára, mivel - mint írta - „michi [...] summum odium et displicentiam apud nostros, taceo de expensis, quas illic gravissimas facere cogor, nec ingenii mei est convenire posse cum praesenti modo regiminis". (Thurzó Ferdinándhoz, 1528. június 1. Uo. fasc. 8. Konv. A. 1528. I-VI. fol. 183; Thurzó levelei, No. 28); Ld. még későbbi ellenséges viszonyát Várdai Pál esztegomi érsekkel CR. Kiss /.: i. m. XLVI-XLVII).

Next

/
Oldalképek
Tartalom