Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341
I. FERDINÁND ÉS A MAGYAR POLITIKAI ELIT KAPCSOLATÁHOZ 347 azonban teljesen kizárt, hogy amikor a király elé ment, már tudott volna az uralkodó döntésének megváltozásáról, illetve annak hátteréről. Ebben az esetben előre felkészült volna, és amit írásban utólag közölt a királlyal, szóban mondta volna el. Amikor levelében mégis azt állítja, hogy mindenről tudott, ezáltal azt a tényt próbálja szépíteni és talán önmagával is feledtetni, hogy jól átverték. Valójában tehát a következő történhetett: Thurzó arra számított, hogy a Hofmann-nal való előzetes megbeszélések után az uralkodóval már csak a végleges egyeztetés és kinevezése következik. így hidegzuhanyként érte, amikor Ferdinánd közölte vele: az ország rendjeinek megkérdezése nélkül ő nem nevezhet ki helytartót, ezért amíg erre sor kerülhet, Szalaházyval közösen vezessék az újonnan felállított — Thurzó szerint túl kicsire méretezett — tanácsot. Az országbíró első meglepetésében és felháborodásában, hogy így elbántak vele, úgy tűnik, szóhoz sem jutott. Valószínűleg némán és gyorsan távozott Ferdinándtól, de mielőtt az udvarból Szalaházyval együtt hazaindult,1 4 tollat ragadott, s levelét és további mondanivalóját Georg von Lokschanra, az Udvari Kancellária lausitzi titkárára (hamarosan cseh alkancellárra) bízta. A sziléziai származású humanista főúrba vetett bizalmán nincs mit csodálkoznunk, hiszen Lokschan annak idején Budán II. Lajos titkára volt, s ennek következtében számos magyar főúrral baráti kapcsolatban állt.15 2. A diskurzus papíron: mi rejlik a sorok között? Thurzó saját kezűleg írta meg levelét az uralkodónak. Sorai a távozás utáni első felindultságának termékei. Az állandóan váltakozó hangnem és retorikai eszközök a levélíró zaklatottságát jelzik: a logikus érvelést fenyegetések, vádaskodások követik, a néhol higgadtabb hang hirtelen a magasba szökik. A megszólítás és a búcsúformula szokásos alázatossága és az egész levél sértődött, önérzetes, dacos hangja sajátos feszültséget kelt. Az a tény, hogy Thurzót hirtelen haragja vezérelte, kizárja azt a lehetőséget, hogy előre kitervelt, szándékos hazugságot vetett papírra. így az egyébként kortársai által ravasznak, folytonos taktikázása miatt nehezen kiismerhetőnek tartott főúr1 6 szavai itt nagy valószínűséggel őszinte meggyőződéseit tükrözik. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy Thurzó úgynevezett belső valósága mindenben megfelel a tényeknek. 14 Ld. a 10. jegyzetet. 15 Thomas Fellner-Heinrich Kretschmayr: Von Maximilian bis zur Vereinigung der österreichischen und böhmischen Hofkanzlei (1749). Die österreichische Zentralverwaltung. I./1-3. Wien, 1907. /Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs 5-7./1/2: 147, 159 stb.; Szalaházy Tamás 1528-ban Ferdinándnak mint régi barátját ajánlotta Lokschant. (Szalaházy Ferdinándhoz, 1528. április 15. Urkunden und Aktenstücke der Verhaltnisse zwischen Österreich, Ungern ud der Pforte im XVI. und XVII. Jahrhunderte. Hrsg. Anton von Gévay. I. [1527-1532] Wien, 1840. Gesandschaft König Ferdinands I. an Sultan Suleiman I. 1528. No. VIII.); Nádasdy Tamással szintén tovább ápolta a baráti kapcsolatot (Magyar Országos Levéltár, Budapest [=MOL] E 185, Magyar Kincstári Levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Archívum familiae Nádasdy, Loxanus György [=Georg von Lokschan] Nádasdy Tamáshoz, 1543. március 12.; 1545. július 20.). 16 Nádasdy Tamás 1528-ban arra panaszkodott a kamara nevében Thurzóval folytatott pénzügyi tárgyalásai során, hogy e „csalárd ember" (homo lubricus et anguillaris) mindent megígér neki, de aztán valahogy mégis mindig kicsúszik a kezei közül (Nádasdy Tamás Ferdinándhoz, 1528. április 24. HHStA UA AA fasc. 8. Konv. A. 1528. I-VI. fol. 120-121). Ld. még alább a Fugger-faktor véleményét Thurzóról.
