Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kéri Henrik: A hidasi (bonyhádi) uradalom tulajdonosai 1660 és 1740 között. A birtok betelepülése a törökök kiűzése után 323
334 KÉRI HENRIK létéből a következőket jegyzőkönyvezi (1723.06.24): „ 1. Tudja azt kegyelmetek maga, mivel énnekem ezen jószágokhoz csak feleségem után vagyon jussom, a dologhoz nem is szólhatnék, mindazonáltal ne engemet, hanem keressék ő kegyelmek Pápán ipam uramat, ő meg fog felelni. 2. A lovakat nem hajtotta úgymond be a vetésekből, hanem Szerdahely valóságos határáról. 3. Ámbár miként lett is a dolog, hogyha Holczer uram maga requirálta volna említett Kun Ferenc uramat, a jószágot visszaadta volna, de csak az őkegyelme emberei kérték a lovakat, így tehát kezdvén a dologhoz, törvényt áll mindenben."5 5 Kun Ferenc megjegyzését ("énnekem ezen jószágokhoz csak feleségem után vagyon jussom, a dologhoz nem is szólhatnék") figyelemre méltónak tartjuk, mert jelzi, hogyan funkcionált az ősiségi törvény: Kersnerics Mihály és Somogyi Ádám, valamint báró Schilson János Mihály és Kun Ferenc csak feleségük révén tekinthették magukat a hidasi-bonyhádi birtok földesurának. Feleségük halálával — mindegyik hitves férjénél korábban hunyt el — a juss a gyerekekre szállt, s csak mint a kiskorú gyermek gyámja intézhették a birtok ügyeit. Időközben a másik ágon is megindult a tevékenység. Kun osztatlanul használta a birtokot, mely jogilag nem volt az övé, sőt felesége tulajdonjoga is tisztázatlan volt: a fegyverjog megváltásáért egyedül Kersnerics fizetett. Schilson, Szécsény és Egyed ura aláírásnál hamarosan a „Bonyhád ura" kitételt is használja, és lépéseket tesz az egész birtok megszerzésére: kinnlevőségeit gyűjti be,5 6 sógorától, Kersnerics Jánostól megveszi 4300 forintért minkét ágon örökölhetően annak tolnai, baranyai, somogyi, veszprémi birtokrészét, gyakorlatilag a hidasibonyhádi uradalomnak ráeső részét.5 7 Kersnerics János soproni hivatali elfoglaltsága s valószínűleg gyenge egészségi állapota miatt sem törődhetett tolnai-baranyai birtokrészével. A szerződéskötés másnapján Kun Ferenc Hidason keltezett elismervényen igazolja Kersnericsnek, hogy az Somogyi Mária részére illetve helyette 1715 és 1718 között különböző összegeket fizetett ki, amelyek kamatokkal együtt 481 rajnai forintot tesznek ki.58 1724-ben Sopronban, nyilván házi használatra, több jegyzéket is összeállítanak a Kéthelyi, ill. Kersnerics-birtokokról. A felsorolás szerint lakott hely Hidas, Bonyhád, Cikó, Majos, Mórágy, prédiumok Börzsöny, Hidegkút, Szerdahely, Szentmária, Csöcske, Széplak, Újfalu, Ofalu, Ösztör, Kismecsény, Nagymecsény, Sziács és Kürtös.59 A prédiumok kisebb mértékben szintén lakottak voltak. A felsorolt helységeket az adott időben magukénak tudták, bár mások még igényt tartottak rájuk, ahogy a Kéthelyi-utódok sem tettek még le végleg a hajdani Bosnyák-birtok itt fel nem sorolt helységeiről. A tisztázatla birtokviszonyok rendezését Schilson sürgette. Kun Ferenc, illetve a tulajdonos Somogyi Mária kényszerhelyzetben volt. A szombathelyi hiteles helyi káptalan előtt Somogyi 1725. május 5-én elismerte, hogy a fegyverjogot a Kéthelyi-örökségre teljes egészében Kersnerics Mihály váltotta meg, így utódai joggal tartanak igényt a teljes birtokra. A maga részét örök jogon átengedi Schil-55 TMÖL, Közgy. ir. 10:308. 56 Ez ügyben 1723-ban két levél Szécsényből Draskovics grófnőnek, MOL, P 428, 1. doboz I. 2. 57 53. sz. - 1. még BMOL, Pécsi Káptalan Hiteleshelyi Levéltára, hiteleshelyi jegyzőkönyvek 1701-1750 (=PKLJ), p. 545. Az adásvételi szerződés kelte: 1723. október 15. 58 54. sz. 59 55. sz.
