Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Kéri Henrik: A hidasi (bonyhádi) uradalom tulajdonosai 1660 és 1740 között. A birtok betelepülése a törökök kiűzése után 323

A BONYHÁDI URADALOM TULAJDONOSAI 1660 ÉS 1740 KÖZÖTT 325 Veszprém megye követe. 1736-ban még él, Bél Mátyás Veszprém megyére vonat­kozó iratainak felülvizsgálatánál elnököl.1 1 Kersnerics Mihály 1682-ben Sopronban esküszik fel polgárnak, fontos tiszt­ségeket tölt be, városi tanácsos, több éven át a város polgármestere. Tehetős ember, a városnak is kölcsönt nyújt. A kurucháborúk alatt ügyes politizálással, jelentős összeg leàzetésével menti meg a várost, először a kurucok, másodszor a császári csapatok dúlásától.12 Az 1699. évi május 19-i Simontornyán tartott megyei közgyűlésen felolvassák Somogyi és Kersnerics levelét, ebben Blagotta Gergely újpalánkai harmincadost (a későbbi földvári főszolgabírót) bízzák meg éves képviseletükkel és birtokuk kezelésével.1 3 Szükségesnek tartják azonban, hogy a dolgok állásáról személyesen is tájékozódjanak. Kersnerics egyetértésével ispánjuk kíséretében Somogyi a „So­mogyságba" megy (ebbe beleérti látogatását Tolna-Baranya-Somogyba), s mint írja,14 „az mint mentünk úgy gyüttünk, mivel Blagotta úr semmit sem vitt véghez, sőt nem hogy az árendát kérte volna rajtok megbeszélésünk szerént, de még egy­szernél többször nem is volt nálok, az mint az hidasi jobbágyok beszéllék." Azzal mentegette magát, hogy a tizedet a császár számára szedték, „az ki világos ha­zugság, mert szintég olykor találtunk alámenni, az mikor mindjárt harmad napján az vármegye gyűlés lett, kit is megvártunk és jelen voltunk, az hol megvilágoso­dott, hogy az tekintetes adminisztratio absolute semmi közit nem ártja az császár részéről." Az is kiderült, hogy Blagotta pusztákat adott bérbe, a bérleti díjat a maga hasznára fordította; jobb híján azonban továbbra is Blagottát bízzák meg képviseletükkel. Arról is tájékoztatja a soproni sógort, hogy Sinzendorf gróf a szintén pápai Bottkáné asszonynak a „Rácságon" levő 35 faluból és pusztából álló jószágáért kilencezer forintot ígért. Itt a már említett apari uradalomról van szó, mely a császár által 1702. július 27-én jóváhagyott szerződés szerint 38 helységből állt és 10500 forintért kelt el. Somogyi felveti Kersnericsnek, adják el a birtokot Sinzendorfnak, aki azt is kérte; többet is kaphatnának érte, mert szebb és na­gyobb, mint Bottkánéé. Az eladás jobb, mintha költenének rá, mert távollétükben semmi hasznuk nincs belőle, „az egyik is húzza, a másik is húzza, az egyik mondja, enyim, a másik mondja, enyim, semmi igazságok sincsen pedig hozzá". A puszták egy részét más uraságok használatba vették, ami pedig még a kamara kezén van, azt a pécsi kamara-adminisztráció nem adja ki, amíg erre felsőbb utasítást nem kap. Arra bíztatja Kersnericset, menjen a budai kamara-adminisztrációhoz vagy pedig Bécsbe, hogy a pécsi számvevőszéket a birtok kiadására utasítsák. Somogyi szerint a jogi helyzet egyszerű: Bosnyák Tamás halálával a birtok a királyra szállt, az átengedte a Jurassin-családnak, attól a Kéthelyi-család szerezte meg, így semmi akadálya nincs a szerződés ratifikálásának, s ezáltal eladáskor a birtok nagyobb értéket képviselne. Csakhogy ezzel némileg elkéstek. Az udvar a török alól felszabadított terü­leteket a kamara számára lefoglaltatta, eleve azzal a céllal, hogy a régi birtoko-11 Az adatok a Veszprém Megyei Önkormányzat Levéltára megyegyűlési jegyzőkönyveiből valók. 12 További részleteket 1. Házi Jenő, Soproni polgárcsaládok 1535-1848, I—II. k., Budapest 1982. 13 TMÖL, Prot. Cong. 14 21. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom