Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Kéza; Simonis: Gesta Hungarorum. Simon of Kéza: The Deeds of the Hungarians (Ism.: Szovák Kornél) 253

TÖRTÉNETI IRODALOM 255 neve alatt a Budai Krónika egy változatát értették. Végül az előszó ismerteti Kézai forrásait (XXIIXXIV o.), itt merül fel a hun történet szerzőségének kérdése is. Ma már szinte kétségek nincsenek afelől, hogy a mű Kézai munkája, amihez a magyarországi hagyományból felhasználta a korai geszták valamelyik változatát, Anonymus szövegét és az Ákos mesternek tulajdonított történeti munkát. A szerző saját szövegének bizonyultak az ajánlás, a hun történet, a IV László koráról szóló két fejezet, az udvarnokokról írott appendix s az advena-lista egyes részei. Ezekhez a részekhez a magyar történeti hagyományon kívül forrásul használta Jordanes, Paulus Diaconus, Viterbói Gottfried munkáit és a Nagy Sándor történetet, valamint saját személyes úti élményeit (nyilván ezek közé kell értenünk a velencei történeti hagyományt is, 58. o.). A hun hagyomány tekintetében megállapítja a tanulmányíró, hogy a hun történetnek egyes elemei megvoltak ugyan a magyarországi hagyományban, de ennek, teoretikusan és meseszövés tekintetében egyaránt kerek formája Kézai saját teljesítménye, melybe bedolgozta a római romokról való ismereteit, helyi legendákat, az irodalmi Attila-utalásokat és a német nyelvű költészet egyes darabjait (Nibelungenlied). Végül tájékoztatást kap az olvasó a szövegközlés alapelveiről (XXIV-XXVI. o.). Eszerint a latin szöveg nem lép fel a kritikai kiadás igényeivel, megtartotta a Domanovszky-kiadás címhasználatát (mivel jobban tükrözi a műfajt szemben a 19. századi kiadói hagyomány Chronicon Hungaricumával), fejezetbeosztását, szögletes zárójelben feltünteti a Scriptores eredeti oldalszámait és szem előtt tartja annak központozását. A fordítási nehézségeknél említi az előszó Kézai szókincsének széles spektrumát, s leszögezi, hogy nem szó szerinti, hanem olvasható fordítást kívánt készíteni a fordító, s emellett az 1938-as állapothoz képest számos új jegyzet is segíti a szöveg megértését. Az előszó és Szűcs tanulmánya után következik Kézai Simon történeti munkájának latin szövege (bal oldalon) és az angol fordítás (jobb oldalon, 1-185. o.), ahol indexbe tett kisbetűk utalnak a kései másolatok jelentősebb variánsaira, indexbe tett arab számok a jegyzetekre. A kommentár jellegű jegyzetek főleg a helynevek, személynevek ill. terminus technicusok magyarázatát ill. a forrásbázist tartalmazzák (néhol zavarólag hat, hogy a jegyzetszám nem közvetlenül a szó szerinti idézethez csatlakozik, hanem a parafrazeált, de a jegyzetben nem idézett folytatáshoz, pl. 8.o.). A kötetet bibliográfia (korábbi szövegközlések: 187-188. o., bibliográfiai feldolgozások: 188. o., szakirodalom: 189-216. o.), helynév-konkordancia (217-219. o.), valamint személy- és népnév- (221-227) ill. helynévmutató (229-235. o.) zárja. A kötetben három térképvázlat (kettő Itália-térkép Szűcs tanulmányához, CIII-CIV o., egy Magyarország-térkép a kötet végén a szövegben említett dunántúli helynevekhez, 236. o.), és egy fényképmásolat található a Sambucus-kódex első oldaláról (XIV o.), valamint egy genealógiai tábla az Árpádok leszármazásával (227. o.), ezek listáját (XIII. o.) és a rövidítések feloldását (kézikönyvek, forráskiadványok: 1X-XI. o., szövegtanúk: XII. o. és egyéb rövidítések: XII. o.) az előszó előtt találja meg az olvasó. Míg a sajátos latin műszavak magyar jelentése mögött a magyar történészek szakmai körének azonos fogalomhasználata (szakzsargonja) áll, a fordítás valóban nem volt egyszerű feladat egy olyan nyelvre, ahol a gesztában olvasható terminológiának egyáltalán nincs háttérirodalma, sem igényes lexikája. Az advenae még csak visszaadható az of foreign origin kifejezéssel (159. о.), а iobagio castri többé kevésbé a castle-warrior összetétellel (bár talán a tiszt vagy előkelő jelentésű officer, major, ill. dignitary szavak kevésbé keltenék azt a benyomást, hogy a várjobbágyok csak hadakoztak ill. hogy csak a várjobbágyok hadakoztak a várszervezetben élők közül) és egy hosszú szöveges magyarázattal (182-183. o., irodalmi hivatkozásként szerencsésebb lett volna talán Zsoldosnak valamelyik szakfolyóiratban megjelent cikkére utalni), az udwornicus szóra azonban valóban nehéz más megoldást javasolni, mint amit a fordító választott, aki is megtartotta a magyar udvarnak kifejezést és hosszú magyarázatot fűzött hozzá, amiből azonban nem derül ki pontosan az udvarnokok nevének és az udvarszervezet mibenlétének az összefüggése (176-177. o.). A Kézaira oly jellemző erecto banerio angol megfelelője (with the royal banner flying) sem tükrözi pontosan azt a tényt, ami a fogalom mögött meghúzódik, mivel itt nem a kibontott zászló (mintha a magyar zászlót bont modern jelentése köszönne vissza az angolból) a lényegi elem, hanem a zászló ünnepélyes fehérvári felemelésének a szertartása (többek között 150-151. o.). Vannak kifejezések, melyeknek a magyarban is eltérő fordítási hagyományai vannak. Ilyen pl. az in castris kifejezés, ahol a hun kikiáltók hadba hívják a népet. Az angol fordítás láthatólag a Császár-Bollók hagyományhoz igazodik az in the camp fordítással (Déri Balázs is így sorolta be a szót a megfelelő jelentéskategóriába: MKLSz II, 68, 33-34a), jóllehet Erdélyi a várakban magyarázata talán logikusabb lenne (s Kézai kora viszonyainak jobban is megfelelne a vár mint településszerkezetet formáló tényező) annak ellenére, hogy a másik esetben ez a kifejezés is besorolható Kézai nyelvhasználatának antik elemei közé. Ha valóban nem várat akart írni a szerző, akkor a castra fordításának a szállás