Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
20 KRISTÓ GYULA értelemben általánosítsam. A fentieken túl elég, ha arra utalok, hogy a szláv eredetű puszta személynévből alakult két helynév magyar névadásra vall, vagyis e települések környékén magyarok (is) éltek. Mindent figyelembe véve nagyjából azonos számban állhattak magyar és szláv nevű települések azon a területen, amelyet a források megvilágítottak. Nem tudjuk viszont, hogy az itt megtárgyalt neve(ke)t viselő falvak mikor kapták nevüket, s ez nem közömbös az etnikumok ottlakásának meghatározásánál sem. Ha ugyanis egyes szláv elnevezések esetleg visszamennek a 9. századra (amire persze nincs adat), lehet, hogy 1000 táján egyikben-másikban már nem vagy alig élt szláv népesség, csak a név őrizte a hajdani lakosok emlékét. Ezzel szemben a magyarok a 10. század második felétől kezdtek állandó falvakat kialakítani,61 így tehát a magyar nevű településeken biztosan magyarok éltek. Az adattár jól tükrözi, hogy számos helynév az évszázadok során megváltoztatta Szent István korában viselt nevét (ami az elnevezések kiforratlanságára, eseti jellegére is utalhat), főleg a szláv helynevek esetében nagy a pusztulás. Nyoma sem maradt pl. Dordomestnek, Duldumastnak, Murinnak, Preslavvának, Sobottinnak, Sombótounak, Wisetchának, Zalesének (pedig többségük nem jelentéktelen település volt, hiszen érseki székhely, királyi pénzverőhely és két vár is akadt közöttük), Zemogny esetében pedig magyar tükörfordítása maradt meg. Ez nyilván arra mutat, hogy utóbb a magyarok más nevekkel váltották fel ezeket. Ez a tendencia arra figyelmeztet, hogy all. századra következő évszázadok során a szláv helynevek — főleg egyre inkább magyarrá vált környezetben — gyakran eltűntek, a magyar helynevek viszont dinamikusan gyarapodtak. Nem nehéz azt sem észrevenni, hogy az adattárba foglalt helynevek igen egyenetlenül oszlanak meg a Kárpát-medencében, nagy többségük a Dunántúl északi és középső részén összpontosul, s alig egy-kettő lépi át (akkor is szinte csak alig) a Duna vonalát. Hatalmas területek tátonganak üresen, források fényétől be nem világítottan a Szent István kori Magyarországon. Vajon az az arány, amit fentebb egy kisebb területre nézve megállapítottam, mennyire érvényes a Szent István-i Magyarország más tájaira? Itt kell belépnem a második „körbe", és meg kell vizsgálni részint azon intézmények (várispánságok, püspökségek, kolostorok) nevét, amelyek Szent István korában a legnagyobb valószínűség szerint léteztek (bár rejt némi kockázatot, hogy egykorú adatok híján nem lehet kiderítem, vajon utóbb nem változtatták-e meg nevüket), valamint azokat az 1038 utáni, de még igazolt módon all. századból való helyneveket, amelyek segítségével az ország más régióiról is kép alkotható (itt meg az a bizonytalansági tényező, hogy vajon léteztek-e Szent István idején). Nyilván ezek tanúsága nem ér fel az első „kör"-ével, de ugyanakkor figyelembevételük alkalmasint nem haszon nélküli, hiszen kontrollanyagként szolgál. Kezdjük a várispánságokkal! Magam 29 várispánságot tételeztem fel Szent István korában,6 2 ennél valószínűleg több, semmint kevesebb volt. A 29-ből magyar köznévi eredetű Bodrog (a bodor származéka), Fehér, Fejér (színnév), feltételesen Győr (ha a gyürből magyarázható), Somogy (növénynévből alakult), valamint összetételben Kapuvár, Újvár, Úrhida. Ugyancsak magyar eredetűnek tekinthető a puszta személynévi Csanád, de a részletek bizonytalanok. Bár bors 61 Kristó Gyula: A Kárpát-medence X. századi helyneveiről. Magyar Nyelv 93 (1997) 129-135. 62 Kristó Gyula: a 23. jegyzetben i. m. 515.
