Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
18 KRISTÓ GYULA névadásban megnyilvánuló eltérő szemléletről tanúskodik. Az Árpádok királyságának első magyar székvárosa nem jutott magyar névhez, legalábbis ez nem őrződött meg. Persze, egy másik lehetőséget is kell mérlegelnem, azt, hogy a különböző elnevezések eredendően egy nagyobb terület más-más részeire vonatkoztak, de a nevek különböző jelentése, a névadás eltérő indítéka — pl. hogy Esztergom területének alkalmasint csak egyik része viselte a szombati vásárra utaló Sobottin nevet — mégiscsak különböző etnikumok egyidejű jelenlétére vall. Székesfehérvár latin (Alba civitas) és német (Wzzenburch) neve mellett 1055-ben felbukkan a magyar Fehérvár (Feheruuaru) elnevezés, majd legkésőbben az a szláv Belgrád (.Belegrava),59 amely településtörténeti, névtani stb. megfontolások alapján Székesfehérvár időben legelső nevének látszik, s a többi ennek tükörfordítása alapján keletkezett.60 Vagyis itt — szemben Esztergommal — a névadásban egyetlen indíték jutott csak szerephez. Már az eddig felsorolt példák is arról tanúskodnak, hogy van a helyneveknek szavuk a belső viszonyokhoz, sőt az esetek másik részében a helynév döntően a település belső viszonyaira utal, ha annak nevét kívülről adták is. A Kér településnév ugyanis csak úgy értelmezhető, hogy a településen Kér törzsbeliek éltek, környezetükben viszont nem, mivel csak így tudta betölteni megkülönböztető funkcióját. Hasonló a helyzet a Varsány névvel is, ahol alánok lak-, tak, s környezetük nevezte el ekként őket. A fentiek ismeretében talán nagyobb sikerrel vállalkozhatom a fentmaradt' 43 helynév etimológiai (etnikai) minősítésére. Tzitoum falu nevét tehát török köznévi eredetűnek gondolom, Temirdiét puszta személynévi eredetűnek. Még további négy település vonható a török eredet gyanújába, a már tárgyalt Patadi, illetve további három személynévi áttételen keresztül. Bergeni falu neve 'ad, fizet' jelentésű tővel rendelkező, Colon vár neve 'csikó' értelmű, Thapeon település pedig 'szolgálat, tisztelet' jelentésű ótörök személynévből eredeztethető. Ha megvonom a török eredetű helynevek mérlegét, akkor — az alán eredetű, de török közvetítésű Vuosian nevet is itt véve számba — összesen hat helynév minősül ilyennek. A fentmaradó többi helynév magyar és szláv eredet között oszlik meg. Magyar köznévi eredetű az Almas (annak ellenére, hogy a szó töve, az alma főnév ótörök eredetű, de az -s melléknévképző bizonyossá teszi, hogy a szó all. század elején — idegen eredete ellenére is — már beépült a magyar szókincsbe), a Baluuanis (bár töve, a bálvány szláv eredetű), a Kopus (a kapu ótörök eredetű), a Fizeg és a Sumig[iensis] (a finnugor eredetű fűz fanév és az ótörök eredetű som növénynév -gy képzős származékai), valamint a Samtag (az ismeretlen eredetű szánt igéből képzett folyamatos melléknévi igenév). Mint korábban mái- említettem, talán ide vonható a Győr helynév is, amennyiben a gyűr köznévből származtatható. Négy, két tagból összetett helynév található a fenti adattárban. Mindegyiküket magyarnak tekintem alapvetően a szóösszetétel magyarban szokásos módja, egy esetben pedig még az -a birtokos személyjel alapján. E földrajzi nevek a következők: Apurig (magyar apa meg ügy 'víz' szavak összetétele), Hurhyda (ismeretlen eredetű úr + alán eredetű híd), Morzolfew (a szláv közvetítéssel a 59 Uo. 363-375. 60 Kristó Gyula: Székesfehérvár legkorábbi nevéről. In: A székesfehérvári Boldogasszony bazilika történeti jelentősége. Szerk. Farkas Gábor. Székesfehérvár 1996. 163-179.
