Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csukovits Enikő: A római Szentlélek-társulat magyar tagjai. (1446-1523) 211
212 CSUK0V1TS ENIKŐ évre számolva már több, mint 10 milliót tenne ki!) érkezett Rómába.4 A nagy sikerre való tekintettel az eredetileg százévenként tervezett szentévek jóval sűrűbben követték egymást: a jubileumi szentéveket 50 évenként rendezték meg, az egy-egy búcsú közti közel két emberöltőnyi időt pedig az úgynevezett megváltás-szentévek megrendezésével kívánták áthidalni. Az 1350-es szentévben — a bátyja krónikáját annak halála után folytató Matteo Villani szerint — a zarándokok száma elérte az 1 milliót, s száz év múlva, 1450-ben újra hatalmas tömegben érkeztek a zarándokok Európa valamennyi országából, természetesen a Magyar Királyságból is. Lehet, hogy Vetési túlzott szónoklatában, de úgy tűnik, alapvetően nem állított valótlanságot. Több adat igazolja ugyanis, hogy a magyar zarándokok száma nem lehetett kevés. Az 1350-es szentévben az olaszok is felfigyeltek a magyarok tömeges érkezésére. Matteo Villani feljegyzése szerint az „óriás tömegekben és csapatokban érkező németek és magyarok a hideg miatt sűrűen összetolongva s nagy tüzekkel segítve magukon, a mezőkön töltötték az éjt".5 Közel száz évvel később, 1445-ben készült VII. Károly francia király udvari emberének, Gilles Le Bouvier-nek „Le livre de la description des Pays", azaz „Az országok leírása" című műve. Bouvier munkája lakonikus tömörséggel foglalta össze azokat az ismereteket, amelyekkel egy műveltebb nyugati rendelkezett Magyarországról és a magyarokról, a viszonylag rövid terjedelmű szöveg azonban meglepően nagy teret szentelt a magyar zarándokoknak: (Magyarországon) „az emberek mind nagy szakállt hordanak, s igen csúf emberek, s gyakran járnak zarándoklatra Rómába, többen, mint a világ bármely más országából; s odavezető útjukon igen sok lovat adnak el Velence, Bologna és Toscana vidékén".6 E rövid szöveg esetünkben azért különösen fontos, mert nem szentévben íródott, vagyis — eszerint — a magyarok mindig nagy számban zarándokoltak Rómába, de e szám a szentévekben a szokásos sokszorosára nőtt. A rendszeres zarándoklás tényét az okleveles adatok, az átlagosnál jóval nagyobb szentévi zarándok-számot a fennmaradt oklevelek mellett elsősorban a pápai kérvénykönyvek igazolják.7 A Vatikáni Levéltárban őrzött sok ezer regisztrum-kötet — amelyek a pápához érkező illetve a pápa által küldött iratokról készült másolatokat tartalmazzák — magyar vonatkozású bejegyzéseinek nagy része ugyan mindmáig feltáratlan, publikálatlan, a kiadott források azonban így is módot adnak bizonyos tendenciák felismerésére. XV századi pápák oklevelei címmel Lukcsics Pál az 1417-1455 közötti közel négy évtized regisztrum-köteteiben talált magyar adatokat jelentette meg.8 Ebben az időszakban két szentévet hirdettek meg: az 1423-as megváltás-szentévet és az 1450-es jubileumi 4 Pierre André Sigal: Isten vándorai. Bp. 1989. 109-111. A középkori számadatok megbízhatóságának kérdéséhez: Bemard Guenée: Histoire et culture historique dans l'Occident médiéval. Paris 1980. 179-184. Illetve Philippe Contamine: Contribution à l'histoire d'un mythe: les 1 700 000 clochers du royaume de France (XVe - XVIe sièles) In: uő: La France au XIVe et XVe siècles. Hommes, mentalités, guerre et paix. London, 1981. 414-427. 5 Villani Máté krónikája. In: Középkori Krónikások. Szerk.: Gombos E Albin. 8-9. A három Villani. Bp. 1909. 219. 6 Csernus Sándor: A XV századi francia útleírások Magyarország-képe. In: Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. Bp. - Szeged 1993. II. 1013. 7 A fennmaradt oklevelek említése illetve az e célra hasznosítható magyar vonatkozású vatikáni forráskiadványok felsorolása megtalálható: Csukovits Enikő: „Cum capsa...cum bacillo" Középkori magyar zarándokok. (A továbbiakban: Csukovits: Cum capsa) Aetas 1994/1. 20. 8 Lukcsics Pál: XV századi pápák oklevelei. I-II. Bp. 1931-1938.
