Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus joga a 13-14. században 147
EGYHÁZI MAGISZTRÁTUS-JOG A 13-14. SZÁZADBAN 187 ben tudjuk, hogy Szent István adománylevelének szövegét ismerték a 12. század végén, mert Kálmán király 1109. évi átírásában szövege ma is megvan. Az eredeti Szent István-i oklevél időközben természetesen elpusztulhatott, de minden bizonnyal az átírást az apácák azért nem mutatták be a püspöknek, mert abban nem szerepelt a tizedkiváltság. Nem szerepelt a Szent István-i eredetiben sem és a Kálmán-kori renovatio új szerzeményekkel való kibővített változatában sem.172 Ennek ellenére nem kell kétségbe vonnunk a vizsgálattal igazolt, szokásjogon alapuló kiváltságukat a saját népeik fölötti tized rendelkezéséről, amely származhatott akár Szent Istvántól is, de valószínűbb, hogy inkább valamelyik utódától. Ahogy a veszprémi püspökök kétségbe vonták a pannonhalmi monostor somogyi tizedjogát és emiatt hosszú jogvitába keveredtek egymással, úgy a veszprémvölgyi apácák kiváltságát is megtámadták. Róbert intézkedését, amellyel írásba foglalt egy meglévő szokásjogot, utódai hol megerősítették, hol kétségbevonták mint Kőszegi Péter. Ez derül ki Lodomér érsek 1280-as ítéletleveléből, amelyben a püspököt örök hallgatásra ítélte ez ügyben.17 3 Sem az 1210-es, sem az 1280-as oklevél még nem említ magisztrátusi-jogot, csak a tizedekről beszélnek általában. Az említett négy egyház magisztrátusi-jogának rögzítése már azután következett be, amikor az apácák Rád nembeli Benedek veszprémi püspök újabb jogi támadására elkészíttették (interpolálták) a Kálmán-féle renovatio-s oklevél par-ját 1290-95 között. Ebben kilenc Szent István-i birtokadományhoz — köztük az említett egyházakhoz is — kiegészítésképpen hozzátették, hogy sem a tizedek miatt, sem a kápolnák magisztrátusa ügyében ne zaklassa őket a veszprémi püspök (tam in decimis, tarn in magistratibus Capelle episeopus in nullo debeat molestare). Egyúttal természetesen többi vitatott szerzeményeiket is biztosítani akarták.174 Miután Lodomér érsek metropolitai jogából kifolyólag átírta és megerősítette az interpolált oklevelet és utasította a püspököt és a káptalant, hogy az apácákat ne háborgassák, Benedek püspök úgy tűnik kiegyezett a monostorral: a kilenc birtokból az egyházmegyéjébe eső említett négynél elismerte, hogy egyházaik nem tartoznak a magisztrátusi-jog alá. Ez azt jelentette, hogy a tizednegyedükön a helyi pap nem a káptalannal osztozott, hanem az apácákkal. Ezeken és a többi birtokaikon a tized háromnegyede amúgy is a monostoré volt. Az interpoláció tényének és valószínűsíthető idejének felfedezője, Hóman Bálint a magisztrátus-jogon az egyházak feletti püspöki joghatóságot értette általában. Szerinte az 1297-es oklevélben említett egyházak a püspök „fennhatósága alól mentesek és szabadok", az adománylevél magistratibus Capelle beszúrásai pedig azt a célt szolgálták, hogy a veszprémi püspökkel szemben igazolja: a monostor birtokain a „tizedszedés és a lelkészségek feletti hatóság joga kizárólag őket illeti."175 Királyi alapítású, érseki monostor lévén, az esztergomi érsek lelki joghatóságát nem lehetett elvitatni, mert ezt nem engedte át egyik érsek sem. A vita arról folyt, hogy a területileg illetékes megyéspüspököt tizedszedési jog illeti-e vagy sem. Az interpolált 1109-es, valamint Benedek püspök oklevelének bizony-172 DHA I. 81-85; 365-367, az oklevél irodalmával. 173 Ennek szövege is Demeter érsek említett átíró okleveleiben van meg (kiadása: Fejér V/3. 514-517.). Vó. továbbá: DL 5981, 5982. 174 DHA I. 368-380. 175 Hóman, Veszprémvölgyi oklevél 130, 168. Az oklevél kritikai kiadása: DHA I. 379.
