Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus joga a 13-14. században 147
154 RÁCZ GYÖRGY juk, hogy a kanonokokat gyakran illették a magiszter címmel, arra kell gondolnunk, hogy a magisztrátus-jog valóban a magiszter címből intézményesült. A kérdés mármost csak az, hogy valóban a Mályusz-által kizárólagosan hangoztatott egyetemi magiszter címből eredt-e, vagy sem? Annál inkább meg kell kérdőjeleznünk Mályusz elméletét, mert nem foglalkozott sem az Erdélyi által fölvetett jószágkezelői értelmezéssel, de nem részletezte Hajnal István megállapításait sem, aki a magiszter-kérdést először vette alaposabban szemügyre. Kutatásai szerint a szó tágabb jelentésű és nem feltétlenül jelölt egyetemi végzettséget. Bizonyos, hogy szoros kapcsolatban állt a párizsi típusú főiskolákkal és nézete szerint a 13. század közepéig azokat jelölték így, akik tanítottak is, majd hivatali címmé vált. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy több körülmény (mások között egyedül használt cím, következetes használat stb.) figyelembe vételével állítható csak bizonyosan egy-egy személyről, hogy tényleg „igazi" magiszter lehetett.2 8 Bónis György Mályusz könyvével egyidőben megjelent munkájában alapvetően Hajnalra támaszkodott a kérdésben, azonban elképzelhetőnek tartotta a cím hazai káptalani iskolákban való megszerzését is.29 Ezek után nem meglepő, hogy a kutatás Mályusz elméletét vegyesen fogadta. Míg Szűcs Jenő átvette megállapításait,3 0 Mezey László bírálta azt és határozott ellenvéleményének adott hangot. Szerinte ugyanis a Mályusz által felsorakoztatott jelentős mennyiségű 13. századi magiszter közül egynél sem lehet bizonyítani a külföldi egyetemjárást és a magiszter terminust egyetemi végzettség nélkül, „más értelemben" — valamilyen ars mesteri fokú gyakorlója — is használták. Álláspontja szerint а „XIII. századi magyar magiszterek — túlnyomó többségükben legalább — egyetemi végzettség nélkül viselték a magiszter címet." Mályusszal szembeni fenntartásai teljes mértékben jogosak, annak ellenére, hogy érvei közé téves állítások is kerültek.31 Solymosi László is azt hangsúlyozta, hogy „bár a magister cím magyarországi használatának átfogó vizsgálata nem történt meg, annyi bizonyos, hogy még klerikusok esetében sem utalt feltétlen egyetemi fokozatra".3 2 Hasonló eredményre jutott az egri kanonokok esetében E. Kovács Péter is.3 3 Köblös József főképpen Mályusz későközépkori adatainál cáfolja meggyőzően a cím egyetemi fokozatra utaló jelentését. „Valójában ez a jelző egyáltalán nem jelenti azt, hogy viselőjének magister artium fokozata van, legalábbis vizsgált korszakunkban semmi esetre sem. Nincs tehát igaza Mályusz Elemérnek ... "3 4 Udvardy József a kalocsai káp-28 Hajnal István: L' enseignement de l'écriture aux universités médiévales. Budapest, 1954. (Studia Historica Acad. Scient.... Hung. 7.) 142. második kiadása ed. par L. Mezey, Budapest 1959. 191-195. 29 Bónis György. A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest, 1971. 28-29. 30 Szűcs Jenő: A kereszténység belső politikuma a XIII. század derekán: IV Béla király és az egyház. Történelmi Szemle 21 (1978) 176-178. 31 Mezey, Deákság 163. Mindenképpen ilyen az, hogy a plébániák tizedének püspöki (!) jövedelmét kapták a kanonokok és ezeket a káptalantól függőségbe került egyházakat capellanak, függő egyháznak mondották. Uo. 32 Solymosi, Könyvhasználat 84. 33 E. Kovács Péter : Az egri káptalan hiteleshelyi és oklevélkiadói tevékenysége az Arpád-korban. Archívum 12. A Heves Megyei Levéltár Közleményei. Eger, 1990. 22-24. 34 Köblös, Egyházi középréteg 44.
