Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
SZENT LÁSZLÓ ALAKJA A KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSOKBAN 145 kimutatta, hogy a 131. fejezet szerzője egyenesen papoktól megkívánt tulajdonsággal ruházza fel Lászlót egy Pseudo-Augustinus-hely idézésével, hogy hősének a iustitiához való viszonyát ily módon kerülje meg.12 4 A 139. fejezet szerzője Lászlónak a keresztesek vezérévé történt felkérése kapcsán hősének újra a kormányzat elfogadásától való tartózkodását említi („alienigenarum et ignotarum gentium regimen suscipere recusavit"), majd ezt két kánonjogi idézettel támasztja alá. Mindkét idézet sajátos kapcsolatba hozható László uralkodásával. A „suis igitur terminis contentus" kezdetű mondat eredeti kontextusában a jelentősebb, de mindenesetre más székre pályázó főpap büntetéséről szól oly módon, hogy a sajátját is veszítse el {„qui alienam cathedram appétit" С. VII. qu. I. с. 31). Az ezt követő „leges convenienti vigore sancciendo" (С. XXIII. qu. IV c. 42) tétel pedig eredetileg arról értekezik, hogy az egyház joggal üldözi a gonoszokat, majd végül a királyokról azt állítja, hogy „másképpen szolgál ugyanis, mivel ember, s megint másképpen, mivel király. Mivel ember, hites élettel, mivel király, a jogos dolgokat megparancsoló és az ezekkel ellentétes dolgokat tiltó törvényeket megfelelő érvénnyel szentesítve megtartja,"125 Mivel Gratianus idézett tételei korábbi joggyüjteményekben is megvoltak, ezek nem korhatározóak a krónikaszövegre nézve, azonban mégis a 139. fejezet többrétegűségének bizonyítékai. Az első ugyanis mentegeti László királyként való uralkodását, tehát legitimista színezetet visz a szövegbe, a másik azonban kifejezetten László Salamonnal kapcsolatos eljárásának az elvi alátámasztását jelenti. Kulcsfontosságú ebből a szempontból a 139. fejezet László-jellemzése: „tempore suo non solum sua, sed que Iesu Christi sunt, querebat", vagyis nem a saját hasznát kereste, hanem Jézus Krisztusét. A kifejezést Deér József nyomdokain haladva Veszprémy László a Nagy Károly-legendával hozta összefüggésbe, amit nem is lehet kizárni.126 Van azonban egy másik lehetőség is a forrásazonosításra, hasonló szövegezés fordul ugyanis elő Nagy Szent Leó pápa egyik levelében, mely azután Reimsi Hinkmár és Benedictus Levita közvetítésével általános ismertségnek örvendett: „ut unusquisque non ambitione illectus, non cupiditate seductus, non persuasione hominum depravatus, ubi ordinatus est, perseveret. Ita ut si quis sua quaerens, non quae Jesu Christi, ad plebem suam et ecclesiam suam redire neglexerit, et ab honoris privilegio, et a communionis vinculo habeatur extraneus,"127 Az idézett helyen éppen a László-jellemzés ellentétét olvashatjuk, ami azt állítja, hogy a „privilégium honoris"-tói, vagyis ez esetben hivatalától és az azzal járó kiváltságtól fosztható meg az, aki papként elhagyja a rábízott népet és egyházat. Ha ezt a szöveghelyet tartotta szem előtt a krónikás, bizonnyal eszébe jutott László ellenfele, Salamon is. 124 Gerics J.: Krónikáink és a Szent László legenda szövegkapcsolatai 119-124. 125 Az idézetet azonosította Veszprémy L.: Dux et praeceptor Hierosolymitanorum 476, 16. jz. 126 Uo. 476, 22. jz. 127 Migne, J. P: Patrologiae Latinae cursus completus 54, 596B, 125, 795B C , 130, 863D .
