Századok – 2000
DOKUMENTUMOK - Soós László: Dokumentumok a kétszintű magyar bankrendszer létrehozásáról 1449
1452 SOÓS LÁSZLÓ Az OTP-hez befolyt összegek nagyobbik részét az intézet köteles volt a Magyar Nemzeti Banknál vezetett kamatozó folyószámlán tartani. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. szervezeti keretein felépülő Magyar Külkereskedelmi Bank a külföldi fizetőeszközök és nemesfémek forgalmának lebonyolítására, valamint a külkereskedelem által igényelt bankműveletek végrehajtására szakosodott. A részvénytársaságként létrehozott állami pénzintézet százmillió forint névértékű részvényeit csak a szintén állami tulajdonban lévő külkereskedelmi vállalatok jegyezhették. Felügyeletét a Magyar Nemzeti Bank látta el. A Pénzintézeti Központ feladatai közé utalták a magyar tulajdonban lévő külföldi ingatlanok kezelését és értékesítését, a külföldi adósokkal szembeni igények érvényesítését, vállalatok és szövetkezetek felszámolását, valamint a különböző jogszabályok alapján elrendelt megbízások elvégzését. Közvetlenül a Pénzügyminisztérium felügyelete alá tartozott. Az Állami Biztosító a személy- és vagyonbiztosítási üzletágban tevékenykedett. Főigazgatósága az illetékes miniszterhelyettes közvetlen felügyelete alatt a Pénzügyminisztérium Biztosítási Főigazgatósága keretében működött. Fiókhálózatát 149 járási és városi intézet alkotta. A szovjet mintára kialakított űj bankrendszerben a Magyar Nemzeti Bank a pénzügyi nyilvántartás és az állami ellenőrzés hatóságává vált. A bevezetett un. egyszámlarendszeren tartották nyilván a vállalatok bevételeit illetve kiadásait, továbbá ezen a rendszeren keresztül ellenőrizték a pénzügyi tervek végrehajtását. A fentiekben ismertetett öt pénzintézet csak a Nemzeti Bank megváltozott „üzletpolitikájának" egyes részfeladatokra korlátozott kiszolgálását kapta feladatul. A fenti módon kiépített bankrendszer tette lehetővé, hogy az állami pénzügyi ellenőrzés mind a termelés, mind az elosztás területén megvalósuljon. Tevékenysége a gazdasági tervekben szereplő célkitűzések megfogalmazásában, illetve a pénzforgalomra, hitelgazdálkodásra és a beruházások pénzügyi lebonyolítására vonatkozó rendeletek betartásának ellenőrzésére korlátozódott. A pénzműveletek központosítását megvalósító bankrendszer az állami — a piaci mechanizmusokat teljesen kizáró — gazdasági irányítás és ellenőrzés hatékony eszközeként működött. Annak ellenére, hogy az 1956-os forradalmat követő években a gazdaságirányítási rendszer egyes elemeit többször is módosították, a magyar bankrendszeren belül szervezeti és feladatköri változtatásokra csak a gazdasági reformot követő években került sor. Az 1968-as gazdasági reform keretében — az „intenzív" fejlődésre történő áttérés érdekében — a szocialista gazdaság olyan többszektorú rendszerét kívánták kialakítani, amely a központi tervirányítás mellett az önszabályozó piaci mechanizmus működésére épül.1 1 Pár év alatt világossá vált, hogy a piaci mechanizmusok megfelelő működésének feltételeit nem sikerült létrehozni. A jövedelmező gazdálkodás megvalósítása érdekében hozott politikai döntéseket mind a vállalatok vezetői, mind az államapparátus változtatást ellenző tagjai sikerrel hatástalanították. Altalánossá vált, hogy a vállalatok nem a piaci hatásokra történő gyors 11 A korabeli értékelést lásd: az MSZMP Központi Bizottsága Gazdaság-politikai Osztály öszszefoglaló jelentése a „Fordulat és reform" című tanulmányról. Budapest, 1986. november 28. MOLM-288.f.-ll/44. ö.e.
