Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Vitári Zsolt: A testi felkészítés szerepe és fejlődése a Hitlerjugendben; 1933-1939 1377
1426 VITÁRI ZSOLT tokkal való játszás, itt csak olyasmivel volt szabad foglalkozni, aminek a fiatalok a jövőben is hasznát tudták venni: a közösségért viselendő harcban. Mindenki ideje korán megtanulhatta, hogy az egyén semmi, csak a közösségben létezik, ahol saját akaratát alá kell rendelnie a közösség akaratának. A közösség akarata pedig nem volt más, mint Adolf Hitler akarata. Ezeknek a gyerekeknek nem lehettek egyszerű példaképeik. Erre a szülők, a rokonok, barátok már nem voltak alkalmasak és elegendők, hiszen csak az lehetett példakép, akit arra a nemzetiszocialista mozgalom kijelölt, függetlenül attól, hogy a kijelölt személy mai fogalmaink szerint alkalmas volt-e a példakép szerepre vagy sem. Emellett a horogkeresztes zászló volt a legfontosabb, amelyre fel kellett nézni, amelyet úgy kellett tisztelni, mint Adolf Hitlert, és amelyért alkalom adtán még az életet is fel kellett áldozni. A HJ a testi felkészítés terén 1933 előtt nagyon sokat tanult más ifjúsági egyesületektől, maga a fokozott testi nevelés ötlete, illetve programjának kidolgozása is a weimari időkből származik. 1933 után a testi felkészítés állami programmá vált, az ifjúságot az egészségvédelem leple alatt módszeresen készítették fel a közelgő háborúra, és vetették be már a háború első napjaitól kezdve. Mind a testi felkészítést, mind a HJ különleges alakulataiban kiképzett fiatalokat a háborús külpolitikai célok elérésének szolgálatába állították. A felkészítés valódi céljait sem külföldön, sem a birodalomban nem propagálták, a fiatalokat pedig nem kellett meggyőzni arról, hogy a felkészítést végigcsinálják, mivel ők valóban nem a végcélt látták benne, hanem az érdekes elfoglaltságot: ki ne szeretett volna lőni, illetve érdekes terepgyakorlatokon részt venni. A felvonulások dobokkal, fanfárokkal, az egyenruha, a bajtársiasság, a sokszínű program lelkesítette az ifjúságot. Mindemellett pedig ki ne hallotta volna 10-18 éves korban szívesen, hogy ők a legjobbak, ők tudnak a világon a legtöbbet. A védfelkészítésnek megvolt a maga hatása. A HJ-ban kiképzett fiúk már kiismerték magukat a terepen, tudtak tájékozódni, megfelelő módon tudták kezelni a fegyvereket. Mi más kellett ahhoz, hogy ezekből az ifjakból jó katonák váljanak? Ez pedig hasznára vált a Wehrmachtnak, az SS-nek és a Luftwaffe-nak is. „Igen sokszor az a felfogás uralkodik, hogy a Hitlerjugend a védfelkészítéssel 1 az ifjúságot egy támadó háborúra készítette elő, sőt a HJ háborúshoz hasonló tevékenységéről beszélnek még a béke idején is, és azt állítják, hogy a különleges alakulatokat egyedül az katonai előképzés céljából hozták létre. Mi sem tévesebb, mint a HJ védfelkészítésével és különleges alakulataival szemben ilyen véleményt hangoztatni,"16 7 - írja Jutta Rüdiger, a BDM vezetője. Sajnos véleményével nincs egyedül. Számos olyan szerzőt nevezhetnénk meg, akik hasonlóan vélekednek a HJ történetéről írt munkáikban. Valószínűleg nem is következhetett volna be ilyen nagyszabású felkészítés, a HJ nem nyújtott volna ilyen sokrétű programokat és elfoglaltságot, ha ennek nem lettek volna komolyabb okai. Nehezen hihető ugyanis, hogy kizárólag az ifjúság egészségére és tartalmas „szórakoztatására" oly sok millió márkát költöttek volna, ha katonai szempontból ennek nem lett volna jelentősége. Ezt látszik 167 Rüdiger, 78.
