Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
SZENT LÁSZLÓ ALAKJA A KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSOKBAN 141 elismerte.11 1 Szeléstei Nagy humanista fogásnak minősítette a Priamus-hasonlat alkalmazását, de nem zárta ki teljesen azt, hogy ennek is lehetett valami halvány szöveghagyománya, még ha nem is a többi legenda-változatéval egyformán mérhető. Ezt azonban csak a hasonlat értékelésére korlátozná a szerző, s nem vonna le messzemenő következtetéseket belőle a teljes szöveg egészére.112 Madas Edit egy 1300 táján, magyar eredetű mintapéldány alapján írt heiligenkreuzi kódexben olyan sermókat talált, melyek erős rokonságot mutatnak a Pécsi Beszédek néven közismert gyűjtemény darabjaival.11 3 Ezek közt az egyik Szent Lászlóról szóló szentbeszéd feltehetőleg olyan legendaváltozat emlékét őrzi, mely mind az oroszlános, mind a Priamusos változatot magában foglalhatta. Mivel pedig időben ez a kódex megelőzi az eddig ismert összes legendaváltozatok kézirati hagyományát, feltétlenül figyelmet érdemel a László-legenda hagyományozódása szempontjából. A sermo alapján rekonstruálható őslegenda Madas Edit szerint nem testi mivoltában hasonlította volna Szent Lászlót Priamushoz, hanem abban, hogy királyi megjelenése tette őt is méltóvá az uralomra, miként Priamust. Mivel a fentebbiekben láthattuk, hogy a László-legenda és a vele nagyjából egykorű Itinerárium peregrinorum célzata közt olyan azonosság mutatható ki, mely ezen a helyen a bővebb szövegezésű László-legenda ma ismert változatának az eredetiségét igazolja, a magunk részéről úgy hisszük, hogy a 13. század második felében kontaminálódott az eredeti változat a Priamus-hasonlattal, egyrészt azon Madas Edit által említett ok miatt, hogy a beszédek szerzője előszeretettel idézett klasszikus auktorokat (ilyen értelemben Szelestei Nagy tétele is megállja a helyét a hasonlat kigondolójának humanista mivoltáról), másrészt, mert a korábbi legenda-polémia („dyadema regium - impérium") ekkorra teljességgel aktualitását vesztette, s valószínűleg ezáltal indulhatott útjára a Priamusos változat.114 A szövegrész létrejöttének folyamatát tehát a következőképpen gondoljuk rekonstruálhatónak. Valószínűleg a szentté avatás idején, III. Béla alakjának és legitimitással támadt problémáinak hatása alatt fogalmazódott meg az őslegenda László-alakábrázolása, melynek szövegét a leghívebben a nagyobb legenda őrzi. Ezt 1204 után egy szerző kibővítette, egy másik pedig 1217 táján II. András latin császári ambícióinak megfelelően átalakítva lerövidítette, talán a liturgikus szempontok szem előtt tartásával. A kisebb legenda szövegét a 13. század végén, nyil-111 Joseph Iscanus eposzának leírása azonban mégiscsak felmutat valami hasonló célzatot: „Celsa duci Priamo late surgentibus armis / Effulcit roseum cervix caput, ardua seribunt / Membra virum, blandoque genas terrore minaces / Regius ornat honos. Placide vox nuncia mentis / Nil tumidum, nil triste sonat propiorque precanti / Mollibus imperils famulantes instruit aures. " Joseph Iscanus, Werke und Briefe. Hrsg. von L. Gompf. (Mittellateinische Studien und Texte, Bd. IV). Leiden-Köln 1970, 139. Nem könnyű Dares leírásának az értékelése sem ebből a szempontból: „Priamum Troianorum regem vultu pulchro, magnum, voce suavi, aquilino colore", Daretis Phrygii de excidio Troiae história. Recensuit F. Meister. Lipsiae 1873, 14-15 (cap. 12). 112 Szelestei Nagy L.: A Szent László-legenda szöveghagyományozódásáról 197. 113 Madas Edit kéziratos kandidátusi disszertációját a szerző lekötelező szívességéből olvashattam, amiért ezúton is fogadja hálás köszönetemet. Vö. még Madas E.: A „Pécsi Egyetemi Beszédek". BUKSz 8 (1996) 415-419, különösen 418. 114 A megfelelő, nem kis értelmezési nehézséget okozó szöveg Madas Edit olvasatában így hangzik: „ Unde dicitur de ipso in Legenda sua, quod secundum phisionomiam leonis magnas habuit extremitates, ubi est enim de corpore, ibi congruit esse honorem dignitatis regie, scilicet quod dicitur, quod species Priami digna est imperio. " Idézett disszertáció 86.
