Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Vitári Zsolt: A testi felkészítés szerepe és fejlődése a Hitlerjugendben; 1933-1939 1377
TESTI FELKÉSZÍTÉS A HITLERJUGENDBGEN 1933-1939 1393 női élsportnak a maival összehasonlítva szinte jelentéktelen szerepe volt. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a leányok testi nevelése a HJ-ban sem volt olyan fontos, mint a üük kiképzése. Ezzel magyarázható az is, hogy a kifejezetten teljesítményorientált sportokat nem vették fel a programba. A testgyakorlás a lányok számára a következő elemekből állt: játékok, gimnasztika, leánytánc, könnyűatlétika, szertorna, talajtorna, úszás, esetleg sífutás és korcsolya. A játék különböző megjelenési formái — a fogócskajátékok, labdajátékok, futójátékok és „páljátékok" — minden korcsoportnál a testgyakorlás alapját képezték Komolyabb játékok (kézilabda, stb.) azért nem jöhettek szóba, mert szakmai ismeretekkel rendelkező sportfelügyelők nem álltak mindenhol rendelkezésre. A labdajátékokhoz kapcsolódó előismereteket viszont igyekeztek megadni a lányoknak.4 4 A gimnasztika a lányok testi nevelésének egyik legfontosabb része volt. Nemcsak a testi teljesítmény növelését (alapgimnasztika), hanem a harmonikus és természetes mozgást (mozgásalakítás) is szolgálta. Évszaktól függetlenül 10-20 percet mindig fordítottak gimnasztikára, mely az ún. német gimnasztika öt alapformáját tartalmazta, vagyis a futást, szökdelést, menést, ugrást és rugódzást. Az alapgimnasztikában a különböző sportszerek, mint a labda, buzogány, kötél, karika nagy szerepet kaptak, mivel ezek hozzásegítették a lányokat, hogy szinte észrevétlenül, játékosan sajátítsák el mindazt, amit megköveteltek tőlük. A lányoknak meg kellett tanulniuk, „hogyan kell nagy mozdulatokat tenni, amelyek segítségével le tudják győzni a nagy tértől való félelmüket." A számolás helyett zenét alkalmaztak, főleg zongorát, furulyát, tangóharmonikát, melyekkel a töké; letes ritmus elérését akarták elősegíteni.4 5 Az ifjúlányok esetében a gimnasztika nem játszott akkora szerepet, hiszen őket 1 elsősorban még a játék kötötte le, nem pedig a gyakorlatok. A gimnasztika öt alapformáját is csak 12 éves kortól alkalmazták. így a vezetők által feltétlenül szükségesnek tartott gimnasztikai gyakorlatokat mindig játékos formába rejtették.4 6 A gimnasztika betetőzésének számított a leánytánc, amely elsősorban az érdeklődés felkeltését szolgálta az egyhangú gimnasztikai gyakorlatok után és a I ritmus iránti érzéket kívánta fejleszteni. A leányok megtanulhatták a legfontosabb népi és társasági táncokat.4 7 A képzés másik nagyon fontos része a könnyűatlétika volt, főleg azért, mert ugrani, futni és dobni mindenütt lehetett. Az alapképzésbe a 100- és 200 m-es futás, a 80 m-es gátfutás, a diszkoszvetés és a gerelyhajítás tartozott.4 8 Ezekben a sportágakban a teljesítményről számot is kellett adni. Ahol arra lehetőség kínálkozott, szerepet kapott még a távolugrás, illetve a magasugrás is. Dobáshoz a 44 Uo., Anhang 40. 45 Uo., Anhang 40 és 46-47. 46 Uo., Anhang 46-47. 47 Uo., Anhang 41. 48 A diszkoszvetés és a gerelyhajítás esetében feltételezhető, hogy egyelőre nem játszottak olyan nagy szerepet, mivel az eszközök beszerzése — főleg a diszkoszé — nagyon költséges volt. A fiúk esetében ezért ezekről a sportágakról le is mondtak. A lányoknál viszont nem lehetett ezeket ökölvívással helyettesíteni, így végül is részei maradtak a képzési programnak. A gerelyhajítás a Német Ifjúsági Sportünnepen is szerepelt.
