Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Vitári Zsolt: A testi felkészítés szerepe és fejlődése a Hitlerjugendben; 1933-1939 1377
1390 VITÁRI ZSOLT A védfelkészítésnek két válfaja volt: az általános védfelkészítés (lövész- és terepgyakorlatok), amely — mint már szó volt róla — 1936-tól vált általánossá, valamint az ún. különleges védfelkészítés. Az előbbi esetében 1933-ban még nem sok minden történt, 1934-ben kezdődik el a HJ-vezetők tömeges képzése, illetve a HJ lövészeti vezetőinek képzése és vizsgáztatása, hogy rövid időn belül kellő számú kiképző álljon rendelkezésre az egész ifjúság teljes védkiképzéséhez. A lövészet és a terepkiképzés a védfelkészítés alapkiképzését jelentették. Egyik sem volt náci találmány, hiszen ezeket már Weimar idején, de még azelőtt is alkalmazták, és nemcsak Németországban. Jutta Rüdiger a későbbi BDM-vezető ezen a területen azt tartotta elsősorban a HJ érdemének, hogy az addigi „lövöldözést a vakvilágba" szervezett keretek közé terelték, és így sokkal nagyobb biztonságot értek el.34 A lövészetnek két típusa volt: a legkisebbek, a DJ tagjai légfegyverrel gyakoroltak, a HJ tagjai pedig kiskaliberű fegyverekkel. A HJ-nak azonban csak nagyon csekély mértékben állt rendelkezésére fegyver, lőállvány, illetve kiképzésre alkalmas hely Bőségesen el voltak látva viszont a lövészegyletek, köztük a „Kiskaliberű Lövészeti Egylet" (Vérein für Kleinkaliberschießen), illetve a „Kyffháuser. Birodalmi Harcosok Szövetsége" (Reichskriegerbund Kyffháuser). A HJ tehát rá volt utalva az együttműködésre, ha a lövészkiképzést be akarta építeni a testi felkészítés rendszerébe. Ennek ellenére nevelési okok miatt hamar kettéválasztották az ifjúsági lövészsportot a felnőtt lövészettől. A lövészet a kiképzésen belül a legnépszerűbb sportág volt, így nem volt mellékes, hogy a HJ miként tudja biztosítani az egyre növekvő igények kielégítését. A lövészet azonban más szempontok miatt is nagyon fontos volt, mivel a katonai kiképzés talán legjelentősebb eleme az volt, hogy a katona jól tudja kezelni a fegyvereket.3 5 Ösztönzésként 1935-ben létrehozták a HJ-lövészjelvényt, amelyet később újabbak követtek: az éleslövész- és a mester lövészjelvény Az ösztönzés másik formája a versenyek területi szintű megrendezése volt, valamint a birodalmi lövészversenyek lebonyolítása. A lövészet azonban nem volt olcsó elfoglaltság, főleg a kiskaliberű fegyverek beszerzése és tölténnyel való ellátása okozott gondot. Ezért a lövészet megszervezéséhez is egyelőre időre volt szükség, 1936-tól azonban i fokozatosan középpontba került. A védfelkészítésről részletesebben a következő fejezetben szólunk. A terepgyakorlatok, illetve terepjátékok (Geländekampfspiele), amelyek később a harci felkészítés egyik összetevőjévé váltak, ugyanúgy, mint az eddig említett képzési ágak, már a náci birodalom létrejötte előtt jelen voltak az ifjúsági mozgalmak programjában. A HJ megpróbálta átvenni ezeket, és beépíteni saját 34 Rüdiger, 82. 35 Jutta Rüdiger állítása szerint a HJ kizárólag azért alkalmazta a lövészetet, hogy az ifjúság számára még vonzóbbá tegye a Hitlerjugendet, illetve, hogy még nagyobb örömben részesítse tagjait. Rüdiger nézeteit azzal kívánja alátámasztani, hogy a HJ semmilyen kapcsolatban nem állt a Reichswehrrel, illetve a Wehrmachttal. Mégis nagy hiba lenne azt hinni, hogy a lövészeti gyakorlatok csak a , jókedv" biztosítását szolgálták, hiszen ezt éppen Stellrecht elképzelései cáfolják meg. A hadsereg azért nem vette fel a kapcsolatokat a HJ-val ebben az időben, mivel a nagy tervek nem náluk születtek, hanem a vezér legszűkebb környezetében. Amikor pedig már a Wehrmachtot is bevonják az első békés és háborús lépésekbe, megnövekszik az érdeklődés a HJ iránt. - Uo.
