Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Szatmári Péter: Az osztrák nemzet és nemzettudat (küldetéstudat) kérdései az 1920-30-as években 1361

AZ OSZTRÁK NEMZETTUDAT HISTORIGRÁFIÁJA 1375 Összegzés Végezetül felvethető a kérdés: miért éppen ez a rendszer „látott hozzá" az önállóság igazolásához. A válaszok között első helyen szerepelhet a nemzetiszocializmus hatalomra jutása Németországban és az ebből következő agresszivitás, fenyegetés és vádaskodás Ausztria irányában. A beavatkozás veszélye, az állandó provokációk és a hegemón ambíciók szinte természetes módon kényszerítették az „osztrák konzervatív forradalom" politikusait és az őket támogató társadalmi csoportokat, szervezeteket az elhatárolódásra mindentől, ami Németországban történik, a különbségek rögzítésére (Ausztria nem ugyanaz), valamint Ausztria létjogosultságának igénylésére. A keresztényszociális párt, mely a hüszas években még csak „átmenetileg" független Ausztriáról szólt (elegánsan és kényszerűen elkerülve az Anschluß-dilemmát), a harmincas évek elejétől, „a rendszerváltás pillanatától" és azt követően Ausztria hosszű távú életképességével, fennmaradásával számolt. A fenyegetés mellett a magárahagyatottság, elszigetelődés és a kétségbeesett szövetségépítés sikertelensége is hozzájárult az önálló létezés kényszerű elfogadásához, szellemi (hon)védelméhez és politikai programmá éréséhez. Egyértelműsíthető a hatalom és a Vaterländische Front közötti szerves kapcsolat, hiszen a Vaterländische Front célkitűzései és programjai valójában megegyeztek az akkori osztrák kormányok (Dollfuß-, Schuschnigg-) politikájával. A hivatalos politika, hasonlóképpen a Vaterländische Fronthoz, az osztrák küldetés ideáját és az osztrák nemzettudat „kialakításának" szükségszerűségét, illetve elkerülhetetlenségét képviselte. Véleményünk szerint az osztrák nemzettudat megfogalmazása és létezésének tulajdonképpeni felvetései is egy lényegében tekintélyelvű konzervatív, több ponton a dél-európai fasizmusokra emlékeztető struktúrához kapcsolható (Dollfuß-Schuschnigg vezette kormányok 1932-1938). Ez a tekintélyelvű rendszer, részben a hitleri Németország irányából érkező külső fenyegetettség és a nyugateurópai államok közömbös magatartása nyomán kialakult kényszerpályák szúk lehetőségei miatt, részben tudatos politikaként, végül pedig magának a modellnek (Ständestaat) a deklarált egyediségén keresztül képviselte, „találta meg" és definiálta az osztrák nemzet- és küldetéstudatot (Ausztria függetlenségének, önállóságának és sérthetetlenségnek programját), felvértezve az „österreichische Mission" szimbolikájával. Az 1918 és 1938 közötti időszakban Ausztriában egyszerre voltjelen az osztrák nemzethez, a német nemzethez és a tartományokhoz tartozás érzése, éppen ez zavarta, gátolta és késleltette elsősorban, véleményünk szerint, az egységes osztrák nemzettudat kialakulását. A Dollfuß és Schuschnigg által vezetett kormányok kísérelték meg először az Ausztriában jelen lévő három különböző identitástudat egységesítését. A hivatalos politika mellett az osztrák nemzet- és küldetéstudatot mély meggyőződésből a kommunisták és a legitimisták vállalták a legszignifikánsabban. Az ő szerepük és tevékenységük, felfogásunk szerint, egy rövid időszakban felértékelődött, hiszen bátran védelmezték Ausztria integritását, és elfogadták az osztrák nemzet- és küldetéstudat létezését. 1933 és 1938 között, a fasiszta Németország fenyegető magatartásának árnyékában, elsősorban a „Ständestaatnak" az osztrák nemzettudat felébresztésére