Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Szatmári Péter: Az osztrák nemzet és nemzettudat (küldetéstudat) kérdései az 1920-30-as években 1361

AZ OSZTRÁK NEMZETTUDAT HISTORIGRÁFIÁJA 1363 országnak kell lennie, amely más államokkal szoros és baráti kapcsolatot ápol. A »vérkeveredés« bennünk éppen annyi, mint a szomszédainkban, mint Európa összes népében. Seipel nevéhez fűződik az „ein Volk in zwei Staaten"

3 jelszava, mind kancellárként, mind a politika formálójaként harmonikus viszony kiépítésére törekedett a weimari Németországgal, de mindig kerülte a szorosabb egység lehetőségének felvetését. Meggyőződéséhez leginkább egy olyan nemzetek feletti királyság állt közel, amely egész Közép-Európában alternatívát nyújthatott a „vörös és a barna kór" ellenében egy stabil tekintély alatt. Megvizsgálva a korszak jelentősebb politikai áramlatait, nyilvánvalónak tűnik, hogy Ausztria önállóságának fenntartása, az osztrák nemzet létezésének elfogadása és ennek történelmi, kulturális stb. igazolása alapvetően a keresztényszociális párt és tömegbázisa, valamint az annak holdudvarához tartozó csoportok érvrendszerében jelenik meg.4 A tradíció és a tartományok Ausztriában 1918-at követően a hagyományos értelemben vett hazafiság és összetartozás érzése elsősorban a növekvő önállósággal rendelkező osztrák tartományokban voltjelen. A Tirolban, Voralbergben, Karintiában, Bécsben és máshol élők mindenekelőtt tirolinak, voralberginek, karintiainak és bécsinek stb. vallották magukat. A tartományok az évszázadok során szinte nemzetként őrizték hagyományaikat, kivívott autonómiájukat, valamint szokásaikat, és adták tovább mindezt az ott élők generációról generációra. Az előbbi tényezők alapvetően befolyásolták az egységes osztrák nemzet és nemzettudat kialakulásának esélyeit tárgyalt korszakunkban. Az 1918-1938 közötti periódusban Ausztriában a tartományi hazafisággal és kötődésekkel egy időben megtalálhatjuk a német nemzethez tartozás érzését, illetve az osztrák nemzet- és küldetéstudat gondolatát is. A tartományi hazafiság ápolását politikai okokból — (hagyományos tömegbázis a „vidék") — kiváltképpen a keresztényszociálisok szorgalmazták; ennek következményei közé tartozott Bécs és a tartományok ellentétének további elmélyülése az Első Köztársaság idején. A két nagy párt szembenállása az Első Köztársaságot gyengévé és bénulttá, a lakosság nagy százalékát pedig fogékonnyá tette minden rendet, jövőt és biztonságot ígérő politika iránt. A kötődéseiben és hovatartozásában többségében bizonytalan osztrák állampolgárok természetes módon fordultak a Németországból érkező, harsogó és látszólag meggyőző nemzetiszocialista propaganda felé. A fenyegetettség mellett a magárahagyottság, elszigetelődés és a kétségbeesett szövetségépítés sikertelensége is hozzájárult a létezés kényszerű elfogadásához, szellemi (hon)védelemhez és politikai programmá éréséhez. A német nera-2 Idézi: Raimund Poukar: Dr. Ignaz Seipel: Nationalismus, Nationalsozialismus. Wien, 1935. 12-13. Lásd még: Klemens von Klemperer: Ignaz Seipel. Staatsmann einer Krisenzeit. Wien, 1976. és Friedrich Rennhofer: Ignaz Seipel. Mensch und Staatsmann. Eine biographische Dokumentation. Wien, 1978. 3 „Számunkra a nemzet, függetlenül az állami hovatartozástól, a nagy kultúrközösség; nekünk, németeknek ez magasabb rendű, mint az állam. Mi nem hisszük, hogy az állam a nemzet számára az egyetlen létezési mód, persze sok német előtt lebeg a nyugat-európai államfogalom." A beszédet idézi: Raimund Poukar: Dr. Ignaz Seipel: Nationalismus, Nationalsozialismus. Wien, 1935. 11-12. 4 Friedrich Heer: Der Kampf um die österreichische Indentität. Wien, 1981. 386.