Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Pártközi kapcsolatok (MKP-SZK(b)P 1943-1947 1335
1350 BARÁTH MAGDOLNA a későbbiekben is szinte kétségbeesetten kéri mind Dimitrovot, mind a magyar párt moszkvai képviselőjét, hogy legalább nem hivatalos formában közölje azokat az információkat, megjegyzéseket, amelyek a tudomására jutnak a magyarországi helyzetre és a párt politikájára vonatkozóan. Vélhetően a magyar pártvezetés kezdetben leginkább csak ezekre a Háy Lászlótól, illetve később Szántó Rezsőtől érkező információkra volt utalva, hogy megismerje a szovjet fél véleményét. Háy László szerint 1945 első felében csalódottság mutatkozott Moszkvában, amiért a kormányprogram, s ezen belül is elsősorban a földreform megvalósítása elhúzódik. Háy ugyan próbálta meggyőzni őket arról, hogy a komolyabb válságok elkerülése érdekében a párt nem követhet más vonalat, mégis olyan hangulat alakult ki, hogy a párt „elvesztegeti az időt". Jóval többet várt a szovjet vezetés a kommunistáktól az 1945-ös választásokon is. Szántó Rezső ezzel kapcsolatban Borisz Ponomarjov véleményét idézte, aki szerint ha a választási eredmény nem is vereség, de semmi esetre sem jelent győzelmet. Altalános vélemény volt Szántó szerint, hogy a párt jóval több szavazatot kapott volna, ha a szervező munka nem maradt volna el az agitációs és propaganda munka mögött, ha nagyobb figyelmet szentelnek a szakszervezeti, a nők és az ifjúság közötti munkának. A gazdasági kérdésekkel kapcsolatban maga Háy László is véleményt nyilvánított. Az 1945-ös tervet alapjában jónak tartotta, de sürgette egy átfogó, hoszszabb távú terv megalkotását is, s javaslatot tett egy gazdasági csúcsminisztériumi feladatokat ellátó újjáépítési minisztérium megszervezésére és a legfontosabb gazdaságirányítási pozíciók megszerzésére. A magyar pártképviselőn kívül a Moszkvában élő neves magyar közgazdász, Varga Jenő is segítette véleményével, tanácsaival a magyar pártot, aki, úgy tűnik, jó kapcsolatban állt Vorosilov marsallal, s hajlandó volt Rákosi „nevében" és „megbízásából" tájékoztatni a magyar ügyekről. Szerinte Vorosilov számára Magyarországon „minden túl bal" volt, a marsall kifejezetten elégedetlen volt Rákosi 1946. augusztusi kecskeméti beszédével: szerinte nem kellett volna provokálni a kisgazdákat azzal a kijelentéssel, hogy a kommunisták csinálták a stabilizációt, mivel az volt a nézete, hogy Tildy úgy sem volna hajlandó baloldali kormányt kinevezni, ha kenyértörésre kerülne sor. 62 A Háy Lászlót felváltó Szántó Rezső 1946 eleji leveleiben Rákosi „felszólí- ' tására" még mindig jórészt csak alacsony rangú, másod- sőt harmadvonalbeli szovjet pártfunkcionáriusokkal folytatott beszélgetések benyomásaira alapozott személyes véleményét fejthette ki a magyar párttól kapott anyagokkal és a párt politikai irányvonalával kapcsolatban, akik alapvető politikai kérdésekben nem nyilvánítottak véleményt. E véleményeket azért érdemes valamivel részletesebben bemutatni, mert ezek azok a kérdések, amelyeknek ha az adott pillanatban a szovjet vezetés nem is tulajdonított nagy jelentőséget, a későbbiekben vissza-vissza tért rá, akkor azonban már a kommunista párt egész tevékenységét megbélyegző ítélet vádpontjait alkották. A különböző beszélgetések során Szántó szerint aggályosnak tartották a szakszervezeteknek a munkásság növekvő elégedetlenségével kapcsolatos reakcióit, szerintük veszedelmes lehet, hogy a szakszervezetek „fél-62 L. Varga Jenő 1946. augusztus 28-i, illetve dátum nélküli levelét Rákosinak. (PIL 274. f. 10/46. ő. e.)
