Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Pártközi kapcsolatok (MKP-SZK(b)P 1943-1947 1335
1346 BARÁTH MAGDOLNA fiatal erők feltörekvését. Kevés kivétellel az 1919-es esztendő ideológiájával terheltek, jelenlegi irányvonalunkat egyáltalán nem értik meg."4 8 A szovjetunióbeli emigráció hazatérésének kérdése már 1944 elejétől napirenden volt. Gerő a frontról Rákosihoz írt leveleiben minduntalan az emberek hazaküldését sürgette arra apellálva, hogy a dolgok otthon dőlnek el, s csak akkor lesz a pártnak komoly befolyása a magyar politikai életre, ha tevékenységét ott siker koronázza. „Ez az út hazafelé mindannyiunk számára. Innen fokozatosan előrehaladva fogunk belenőni a magyar talajba"- írta 1944. május 6-i levelében tőle kissé szokatlan stílusban Rákosinak.49 Előrehaladást azonban a káderek hazaengedése ügyében nem sikerült elérni, habár többször is olyan információt kaptak, hogy a kádereket gyorsan felülvizsgálják és haladéktalanul hazairányítják. Gerő a gyorsabb cselekvés érdekében 1944. május végén személyes konzultációt javasolt Rákosinak az „öregekkel" (Dimitrov, Sztálin) a legfontosabb feladatok megbeszélésére. Gerő Ernő Moszkvába is utazott, de a találkozó létrejöttéről és eredményéről dokumentum eddig nem áll rendelkezésünkre. Ha létre is jött egy ilyen megbeszélés, a szovjet fél nem tette magáévá a magyarok kérését, mert az emberek hazaküldésének sürgetése még hosszú ideig felbukkan nemcsak Rákosi és Gerő, illetve Rákosi és Dimitrov levélváltásában, de még 1947 közepéig a magyar párt képviselőjéhez küldött levelekben is. Háy László 1945. március elején egy levelében arról számolt be, hogy Moszkvában az a vélemény alakult ki, hogy a káderek állandó sürgetése helytelen, s minden fogyatékosságuk ellenére elsősorban a hazaiakra kell támaszkodni, annál is inkább, mert az egyes szovjet intézmények — főként a gazdasági szervek és az üzemek — ragaszkodtak az embereikhez, s ez a kívánságuk a pártvezetésnél is megértésre talált.50 Rákosi 1945. március 17-i levelében viszont ismét felháborodásának adott hangot, amiért a legjobb kádereket tartják vissza Moszkvában, s ennek a magyarországi pártmunka komoly kárát látja. Kovács János hazatérését (ő 1945 nyarán az államrendőrség Budapesti Főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztályának egyik vezetője lett) is csak Rákosi többszöri sürgetésére és Vorosilov személyes közbenjárására sikerült kieszközölni. A káderhiány Rákosi szerint már a napi feladatok ellátását is akadályozta, mert nem volt oroszul tudó technikai személyzetük sem, akik az orosz hatóságokkal való érintkezésben a pártvezetés segítségére lehettek volna. A helyzet azonban nem hogy javult volna, inkább bonyolódott: a szovjet állampolgárok hazatérésének engedélyeztetése és elindítása megnehezült, a szovjet bürokrácia útvesztőiben ezek az ügyek olyannyira elhúzódtak, hogy Háy már 1945 márciusában azt javasolta, hogy az állampolgárság kérdését az emigránsokat (beleértve az első világháború hadifoglyait is) és azok családtagjait illetően magyar részről törvényben kellene rendezni és diplomáciai úton felvetni. Még Rákosi feleségének, a szovjet állampolgár Fenya Fjodorovnának is csak hosszadalmas procedúra után sikerült elérni, hogy férje után Magyarországra utazhasson, miközben egyik alkalommal már szinte a repülőgépről szállíttatta le a „legfelsőbb nacsalsztvo". (Háy már korábban azt írta Rákosinak, hogy felesége ügyének elintézését csak 48 Rákosi 1945. április 7-i levele Dimitrovhoz. A levelet közli Vass Henrik. (Múltunk, 1991/2-3. sz.) 49 A levelet 1. PIL, 878. f. 8/307. ő. e. 60 Háy László 1945. március 7-i levele Rákosinak. (PIL 274. f. 10/43. ő. e.)
