Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Andrew; Christopher - Mitrokhin; Vasili: The Mitrokhin Archive (Ism.: Berky Tamás) 1306
1310 TÖRTÉNETI IRODALOM 1310 SVR főnök külügyminiszterré kinevezésével a titkosszolgálat javára dőlt el. Az SVR élén Primakovot bizalmasa, Trubnyikov váltotta. Az SVR ma is napi jelentéseket készít az orosz elnöknek, melyben nem csak a helyzetet vázolja fel, de megoldási javaslatokat is ajánl. A belföldi titkosszolgálati tevékenységet az FSK, majd az FSB folytatta, de ezek jelentősége nem érte el a KGB korábbi befolyását. Ennek ellenére vezetői Jelcin közvetlen tanácsadói közé tartoztak. Szergej Sztyepasin előbb a csecsen háború idején, majd 1999-ben miniszterelnökként játszott szerepet, a következő miniszterelnök, Vlagyimir Putyin pedig egyenesen Jelcin utóda lett. Andrew meglátása szerint bár az orosz titkosszolgálatok együttműködnek a nyugatiakkal, ám a hidegháborút követően felfedezték a nyugati és a keleti kereszténység határa mentén húzódó új politikai-gazdasági választóvonalat, mely új konfliktusokat sejtet. Emellett a NATO és az Európai Unió kibővülése, valamint Oroszország hanyatlása számos titkos ügynökben felélesztheti a szovjet idők összeesküvés elméleteit és Zjuganov kommunista pártjának táborába sodorhatja őket. A KGB és a jelenlegi orosz titkosszolgálatok közti folytonosság tehát mind tartalmi, mind eszmei téren is él - állapítja meg Andrew. Andrew könyve a Mitrohin által kicsempészett dokumentumokra építve tehát végigkíséri a szovjet titkosszolgálat fejlődését a kezdetektől egészen az orosz, jelcini korszakig. Mint arra már utaltunk a könyv számos olyan dokumentumot, adatot említ, melyek először kerülnek napvilágra s a 20. század kutatóinak értékes adalékokat jelenthetnek. A történeti fejlődés mellet végigkíséri a KGB külföldi tevékenységét a legfőbb ellenséges országokban, valamint az egykori szovjet tömbben - így többek közt az 1956-os magyar és az 1968-as csehszlovák forradalom kapcsán is. Külön újdonságot jelenthet a KGB és a nyugati kommunista mozgalmak kapcsolatára, valamint az illegális ügynökökre vonatkozó rész. Andrew egyrészt annak a fantasztikus méretű hálózatnak a bemutatására helyezi a hangsúlyt, amit a KGB külföldön kiépített, másrészt pedig a KGB és a szovjet rendszer azon belső ellentmondásaira, melyek végül is nem tették lehetővé, hogy ez a nagy gonddal felépített titkosszolgálat hatékonyan és céljának megfelelően működjön. Ennek ellenére a KGB a nyugati történészek által véltnél nagyobb hatást gyakorolt a szovjet politika alakulására, s ami lényeges, hogy ezt a befolyást utódszervezetei is megtartották. A könyvben szereplő adatok és megállapítások az eddig rendelkezésre álló információkkal, illetve nyugati politikusok, történészek munkáival, véleményével egybevetve kapnak különös jelentőséget, szinte új megvilágításba helyezve számos jelentős történelmi eseményt. A Mitrohin Archívum által említett adatok megbízhatóságát nem vonhatjuk kétségbe, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a szovjet archívumok mélyén még jelentős anyag lapulhat, melyek akár az itt közölt információkat is új szemszögből láttathatják majd a későbbiekben. A könyv néhány megállapítása a szovjet rendszer természetéről és a kommunista titkosszolgálatok módszereiről ugyanakkor az egykori szovjet blokk területén élő kutatók számára valószínűleg kevesebb újdonságot tartalmaz, mint a nyugati olvasóknak. A Mitrohin Archívum ennek ellenére minden, a 20. század történetét kutató személy számára nélkülözhetetlen információkat tartalmaz, melyet Christopher Andrew gördülékeny ám mégis alapos stílusban tár elénk. Berky Tamás
