Századok – 2000

KISEBB CIKKEK - Vida István: Egy polgár az 50-es évekről; az 56-os forradalomról és az első benyomásairól. Szőllősy Pál levele Pfeiffer Zoltánhoz. Bécs; 1957. június 2 1279

1286 KISEBB CIKKEK hercehurca és a kamarai vezetőség s néhány kenyéririgy kolléga gáncsoskodása után végül Veszprémbe sikerült engedélyt kapnom, s így lettem én, a tősgyökeres pesti (sőt: budai!) veszprémi gyakorló ügyvéd. De nem bántam meg, mert az önállóság, az, hogy igazgató, párttitkár, személyzetis nem dirigált többé - mindent megért! Azon felül — a kezdeti hónapok nehézségeit leszámítva — anyagilag is sokkal jobban jöttem ki. A vállalatnál négyévi kemény munka (állandó ingyen túlórázásokkal) után sikerült fizetésemet hihetetlen alacsonyról 1770 Ft-ra feltornásznom. Mint ügyvéd csak a Veszprém megyei kisipari szövetkezetek állandó jogi képviseletének ellátásáért kaptam kétezer forintot, s ezen felül privát ügyfeleim is voltak, így 1956 nyarán és őszén 3000 Ft körül volt nettó jövedelmem, ami igen szépnek mondható. Igaz, „ügyvédi munkaközösségben" (11 tagú kollektív irodában) dolgoztam, ami a kommunisták egyik legostobább találmánya, de a kollégák mind becsületes, rendes emberek voltak, így a Magyarországról való menekülésem előtti néhány hónapban életem kezdett emberibb, elviselhető, sőt relatíve kellemes kerékvágásba jutni, és én abban az illúzióban ringattam magam, hogy a szólásszabadság fejlődésével és sok más politikai engedmény lassú, szívós, de persze békés kiharcolásával sikerül majd Magyarországon egy „modus vivendit" találni. Ne hidd, Zoltán Bátyám, hogy az én sorsom talán valamit elszigetelt jelenség volt; általában több értelmiségi réteg s a parasztság sorsa 1956 nyarától jelentősen javulni kezdett, anyagi szempontból is, de főleg politikai szempontból. Vidéken megszűnt a sok önkény, erőszakoskodás a tszfejlesztéssel kapcsolatban a parasztsággal szemben, márpedig az ügyvédek rögtön megérzik a parasztság sorsának javulását az iroda forgalmán! A védelem most már csaknem akadálytalanul működhetett a bíróságok előtt, s az ítélkezés is megjavult. Disszidálás kísérletéért 8 hónapot kapott egyik védencem (1 évvel előbb 5 évi börtönt sóztak volna ki rá), és egy újjal sem bántották (egy évvel előbb agyba-főbe verdék volna az ávósok). De a régi emberek, Gerőtől lefelé a járási, falusi párttitkárokig és AVH-őrsparancsnokig, szinte mind a helyükön voltak, s amennyire tőlük tellett, elszabotálták az írók, intelligencia, maguk a munkások és a párttagok becsületes csoportja által követelt változásokat. És benn volt az országban a szovjet haderő. A lengyel események hatására a radikális változásokat egyre türelmetlenebbül követelő tömegek bátor fellépése kirobbantotta a fegyveres szabadságharcot, melyet én Veszprémben éltem végig. 1956. okt. 23-án du. 3-kor — a budapesti nagy tüntetéssel egy időben — a veszprémi színházban is egyetemista-nagygyűlés volt, ugyanolyan hangulatban és követelésekkel, mint Pesten. Másnap — a pesti események hírére — a városban dermedt csend volt, de 25-én este az ifjúmunkások és egyetemisták vezetésével hatalmas tüntetés, kb. 6-7000 ember részvételével. „Ruszki, mars ki" jelszavak, „Talpra magyar" szavalása, szovjet emlékmű lerombolása, lelkes éjféli nagygyűlés a 48-as emlékműnél. 26-án de. vörös csillagok leverése (de a Lenin-szoborhoz senki sem nyúlt), du. az összes üzem és vállalat 2-2 megválasztott kiküldöttjének részvételével küldöttgyűlés az egyetemen, mely megalakította a „Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács"-ot, melynek tagjává választottak.14

A Tanácshoz csatlakozott (ijedtében, de nem meggyőződésből) a város 14

Szöllősy Pál valójában vissza lépett. Felszó- óta veszprémi lakos, hétvégén hazajár Budapestre, lalásában azt kérte, hogy mást válasszanak meg s nem lenne helyes, ha „idegenként" tisztséget válhelyette, arra hivatkozva, hogy csak 1956 márciusa lalna. Az október 27-én újjáalakult Forradalmi Ta-