Századok – 2000

KISEBB CIKKEK - Vida István: Egy polgár az 50-es évekről; az 56-os forradalomról és az első benyomásairól. Szőllősy Pál levele Pfeiffer Zoltánhoz. Bécs; 1957. június 2 1279

1282 KISEBB CIKKEK véleménye mai szemmel nézve is rokonszenves, s demokratikus alapállásról tanúskodik. Való igaz, hogy 56 eszméit és szellemét az emigráció tartotta fenn, de a nyugati emigráció a Kádár-korszak liberálisabb időszakában sem gyakorolt érdemleges befolyást a magyarországi eseményekre. Ebben számos ok mellett közrejátszott, hogy mind az 1947-es, mind az 56-os emigráció vezető személyiségei gyorsan elvesztették tekintélyüket és befolyásukat itthon, s egy idő után ismertségük is minimálisra csökkent, amiről persze nem tehettek. Más lett volna a helyzet, ha Nagy Imre kerül emigrációba. Nem véletlen, hogy Kádárék és a szovjetek ezt minden eszközzel megakadályozták, kioltva a kommunista vezető életét is. Szöllősy Pál levele Pfeiffer Zoltánhoz3 Bécs, 1957. június 2. [Bécs] III., Landstr. Hauptstr. 1/18. Kedves Zoltán Bátyám! Nagy örömmel vettem kedves leveledet s az ahhoz mellékelt két újságlapot. Őszintén megmondom, hogy valaha, amikor az elmúlt években otthoni beszélgetés formájában sokszor felmerült a kínzó kérdés: hogyan lehetne kimenekülni a sztálinista paradicsomból, mindig arra gondoltam: ha egyszer sikerülne szabad földre jutnom, rögtön Hozzád fordulnék tájékoz-3 „Az alábbi, 1957. június 2-án kelt levél írója Pfeiffer Zoltánnak, szülei évtizedes barátjának elsősorban arról akart beszámolni, hogyan élte át családja a Pfeiffer kényszerű nyugatra távozása óta Magyarországon bekövetkezett eseményeket. A levél egy röviddel korábban Bécsbe kijutott fiatal magyar menekült látásmódját tükrözi. írója, Szöllősy Pál — aki 1957. szeptembere óta Svájcban él — súlyt helyez annak megállapítására, hogy az 56-os forradalomról a későbbiek során szerzett további ismeretei és nyugati tapasztalatai alapján több kérdésben árnyaltabb a véleménye annál, amit ifjúkori, egyébként is magánjellegű levelében kifejtett. így a reformkommunisták szerepét tartózkodóbban, a patatásért s esetleg segítségért. Aztán jött a dicső október, majd az iszonyú november, s december 4-én — a sok tízezer közt — én is Ausztriába menekültem. Az évek óta tervezett levelet pedig mégsem írtam meg Neked. Arra gondoltam: most, amikor bizonyára sok száz barátod és politikai küzdőtársad van a menekültek közt, ezek mind elárasztanak Téged segélykérő vagy egyéb levelekkel, így semmi értelme, hogy még én is szaporítsam gondjaidat. Húgommal és sógorommal együtt menekültünk; négy napi lágerélet után Bécsbe kerültünk, ahol anyámnak 20 éve itt élő unokabátyja vett magához. Húgomék már dec. 23-án továbbhajóztak az USA-ba, s ma Bostonban élnek igen jól. 4 Én nem akartam óceánon túlra menni, s mivel decemberben már betelt a svájci és svéd kvóta is, kénytelen voltam Bécsben maradni, ahol január elején az Osztrák Nemzeti Bizottság elnökétől, Otto Moldentől5 azt a megtisztelő megbízást kaptam, hogy legyek főszerkesztője a menekültek tájékoztatására hetenkint kétszer megjelenő „Híradó"-nak. Azóta is ezt csinálom, reggeltől késő estig. S most Te vagy az, aki írsz nekem és — bizonyos értelemben — tájékoztatást kérsz tőlem. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy a tájékoztatást örömmel megadom, mégpedig legjobb lelkiismeretem szerint. Úgy érzem, képes vagyok arra, hogy elfogulatlan és az igazsághoz mindenben hú inrasztságét pozitívabban ítéli ma meg, csakúgy, mint a demokratikus pártok és a nyugati magyar politikai emigráció működését, amelyet Magyarország szabadságának és függetlenségének helyreállítása terén rendkívül fontosnak tart.' (Szöllősy Pál levele Vida Istvánhoz. 1999. június 16.) 4 Sógora, Szabó József az Egyesült Államokban Massachusetts állam csődügyi gondnoka volt. 1993-ban halt meg Bostonbem. 5 Molden, Otto (1918)— osztrák kultúrpolitikus. Részt vett az ellenállási mozgalomban. Az alpbachi Európai Forum és az Európai Föderaüsta Párt megalapítója.