Századok – 2000
DOKUMENTUMOK - Solymosi Péter: Svéd diplomáciai jelentések az 1956. évi magyar forradalom napjaiból 1235
1268 SOLYMOSSY PÉTER Primo. Magyarország változatlanul szocialista állam marad. Secundo. Szovjet katonai támaszpontok engedélyezése Magyarországon. Tertio. A magyar kormányban legyenek kommunista miniszterek is, például a belügyminiszter, esetleg a miniszterelnök. Ez utóbbi követelés magyar szempontból nehezen lenne összeegyeztethető azzal a szándékkal, hogy valóban jelentőséggel bíró szabad választásokat tartsanak a kormány átalakítása céljából. Mindazonáltal az új kommunista9 7 pártok a tárgyalások előtt—a Szovjetunió erejének a tudatában—nagy mérsékletet és realizmust mutattak. Delta. Jogilag nem teljesen megalapozottnak, hanem inkább egy kétségbeesetten meghozott intézkedésnek minősítették Magyarország kilépését a 20 évre szóló Varsói Szerződésből.9 8 UD HP Eu vol. 37. D.N.o ll.B-39. — 3.11.1956. Gépelt másolat. Köröztetve a külügyminisztériumban. 34. S. Rynell számjeltávirata a külügyminisztériumnak a Magyar Külügyminisztérium aggodalmáról Budapest, 1956. november 3. Érk.: 1956. november 3. 18.30-kor telefonon. 41. sz. Ma a külügyminisztériumban nyíltan kifejezték azt az aggodalmukat — amire utaltam a 37-es számú számjeltáviratunkban9 9 —, hogy egy, az érintett nagyhatalmak által kötött titkos megegyezés10 0 következtében a Szovjetunió meglehetősen szabadon rendezhetné Magyarország ügyét, a többiek pedig Egyiptomét. UD HP Eu vol. 37. D.N:o 11:B-41. — 3.11.1956. Gépelt másolat. Köröztetve a külügyminisztériumban. 97 Rynell nyilvánvalóan a baloldali pártokra gondolt, hiszen csak az imént megalakult MSZMP volt tekinthető kommunistának, míg az SZDP és a Petőfi (Paraszt) Párt baloldali volt. 98 November l-jén délután a kormány újabb ülést tartott, amelyen Andropov nagykövet is jelen volt. A szovjet nagykövet nem szolgált kielégítő magyarázattal az újabb csapatok bevonulására. A súlyos helyzetre való tekintettel a kabinet felmondta a Varsói Szerződést, és kinyilvánította Magyarország semlegességét. A Nemzeti Kormány az ENSZ-hez fordult és az ország semlegességének védelmére a négy nagyhatalom segítségét kérte. (Lásd 1956 Kézikönyve, I. 176.) 99 Lásd a 29. sz. dokumentumot. 100 Nem volt semmiféle titkos megegyezés a nagyhatalmak között arra vonatkozólag, hogy a Szovjetunió szabad kezet kapott volna a magyarországi beavatkozásra. Erre a spekulációra egyrészt Eisenhower amerikai elnök október 25-i beszéde, másrészt Dulles amerikai külügyminiszter október 27-i nyilatkozata adhatott okot. Eisenhower szerint „Amerika sajnálkozását fejezte ki a szovjet fegyveres erők intervenciója miatt, de nem követelte a harci cselekmények leállítását, a szovjet csapatok kivonását és Amerika részéről semmilyen lépést nem helyezett kilátásba." Dulles nyilatkozata „mintegy nyomatékosította az amerikai eljárást, hogy az Egyesült Államok hallgatólagosan respektálja Kelet-Európában a szovjet befolyási szférát, kerül minden akciót, amely a Szovjetunió biztonságérzetét veszélyeztetné; a magyar kérdés tárgyalását az ENSZ elé utalja, mivel e grémium előtt a Szovjetuniónak csak morális elítélése lehetséges és ezáltal az erőegyensúly és a status quo megváltoztatása Kelet-Európában ki van zárva." (Soós, I. m. 50.) A titkos megegyezés valószínűségét az is megerősíthette, hogy október 31-én „Eisenhower (amerikai) elnök televíziós és rádióbeszédében a magyar nép iránti csodálatának ad hangot, ugyanakkor biztosítja a Szovjetuniót arról, hogy az Egyesült Államok sem az új lengyel, sem az új magyar vezetést nem tekinti potenciális szövetségesének." (1956 Kézikönyve, I. 172.)
