Századok – 2000
DOKUMENTUMOK - Solymosi Péter: Svéd diplomáciai jelentések az 1956. évi magyar forradalom napjaiból 1235
SVÉD DIPLOMÁCIAI JELENTÉSEK MAGYARORSZÁGRÓL 1956-BAN 1265 hatóak, és amelyek mindenesetre elérhetetlenek a magyar diplomácia számára. Érzékelhető egy bizonyos aggodalom, hogy a Kreml visszatér a sztálinista külpolitikához, de amikor Mikojan és Szuszlov8 8 a minap Budapestre látogatott8 9 , Mikojan jóindulatúan viszonyult a Magyarországról való szovjet kivonulás gondolatához, és Szuszlov ugyanazt az álláspontot látszott képviselni.9 0 A Szovjetunió döntésében Kína nem jelentéktelen tényező. Kína kormánya jóindulattal viseltetik Magyarország iránt. Romániában és Csehszlovákiában számos hivatalos nyilatkozat hangzott el. Titó általában óvatos. UD HP Eu vol. 37. D.N.o ll:B-37. — 2.11.1956. Gépelt másolat. Köröztetve a külügyminisztériumban. 30. Stig Unger számjeltávirata a külügyminisztériumnak a magyarországi események jugoszláviai visszhangjáról Belgrád, 1956. november 2. Elk.: 1956. november 2. 19.15-kor Érk.: 1956. november 2. 23.30-kor 48. sz. A legutóbbi magyarországi események itt erős csalódást és nyugtalanságot okoztak. Miután megelégedéssel üdvözölték az október 30-i moszkvai deklarációt9 1 , az orosz intézkedések — mindenekelőtt az, hogy a magyar kormánynak tett kö-88 Szuszlov, Mihail Andrejevics (1902-1982) szovjet politikus. 1941-től az SZKP KB, 1952-53-ban, majd 1955-től az Elnökség (PB) tagja, 1949-től a KB titkára. 89 Mikojan és Szuszlov 1956. október 24-én érkezett Budapestre és október 30-ig maradt. 90 Ezen optimista felfogásnak ellentmondanak a makacs tények. Hiszen október 25-én, amikor a pártvezetés Mikojannal és Szuszlowal való tárgyalásai során Köböl József, a KV titkára javasolta, hogy a rend helyreállítása után a magyar kormány kérje a szovjet csapatok kivonását, Szuszlov és Mikojan határozottan elzárkózott a kérés teljesítése elől. (Lásd 1956 Kézikönyve, I. 92.) Viszont az is igaz, hogy október 30-án, elutazásuk előtt, Mikojan és Szuszlov táviratban javasolta a szovjet csapatok magyarországi bevonulásának leállítását, és Konyev Budapestre küldését. Jóváhagyták a magyar kormány lépéseit a többpártrendszer létrehozására, de nem értettek egyet a semlegesség bejelentésével. (Uo. 151.) Ezzel szemben az SZKP KB Elnöksége október 30-i ülésén kiderül, hogy a fegyveres beavatkozást javasolta Mikojan és Szuszlov aznapi jelentése, amely a katonai helyzet romlásáról és a magyar hadsereg esetleges átállásának veszélyéről szól. (Uo. 160.) A Mikojan és Szuszlov véleményének eltérő voltára vet fényt az SZKP KB Elnökségének — november l-jén, Hruscsov távollétében tartott — ülése, amelyen Mikojan és Szuszlov beszámolt a magyarországi helyzetről, amelyet válságosnak ítéltek. Mikojan javasolta, hogy kerüljék a beavatkozást és politikai támogatással adjanak a Nagy Imre kormánynak 10-15 nap haladékot a helyzet stabilizálására. U-gyanakkor hangsúlyozta, hogy „Magyarországot nem szabad kiengednünk a mi táborunkból". Szuszlov viszont a katonai beavatkozás mellett tört lándzsát, Szeröv pedig Nagy Imre és a felkelők együttműködését emelte ki. Az elnökség többi tagja is egyértelműen Magyarország megszállása mellett foglalt állást. (Uo. 182.) 91 Október 30-án az SZKP KB Elnöksége ülése után a szovjet kormány nyilatkozatot adott ki „a Szovjetuniónak más szocialista országokhoz fűződő kapcsolatairól". „Ez egyebek közt megállapítja: »A rendellenességek és hibák következtében lekicsinylették az egyenjogúság elvét a szocialista államok viszonylatában.« A Szovjetunió kész megvitatni a tanácsadók (minden fontos intézményhez és a fegyveres erőkhöz delegált szovjet kiküldöttek) visszahívásának ügyét, hajlandó megvizsgálni a Varsói Szerződés értelmében más országokban állomásozó szovjet csapatok helyzetét. Magyarországon — állapítják meg — a dolgozók jogos mozgalmához ellenforradalmi erők csatlakoztak, akik a földesúri, kapitalista rendszert akaiják visszaállítani. A szovjet alakulatokat, amikor a magyar kormány kéri, kivonják Budapestről, és készek tárgyalni a csapatok magyarországi teljes kivonásáról is. (Lásd 1956 Kézikönyv, I. 160.)
