Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
124 SZOVÁK KORNÉL tendőnél Karlmannról ugyanott azt olvashatjuk, hogy „pulchritudo eius corporis insignis, vires quoque in homine admirabiles fuere, пес inferior animi magnitudine," egyebek mellett semmi sem hiányzott ily módon belőle, amit a királyi méltóság megkövetelt.29 Mivel ennek törvényes házasságából felesége terméketlensége miatt — így a történetíró — utóda nem született, „ex quadam nobili femina filium elegantissimae spéciéi suscepit, " akinek utódlási jogát apja azzal is igyekezett megtámogatni, hogy a Karolingok ősapjának, Arnulf metzi püspöknek a nevére kereszteltette.30 Ez utóbbi esetben a királyi küllem már nemcsak szükségszerű tulajdonsága volt az uralkodó dinasztia tagjának (jelen esetben Karintiai Arnulfnak), hanem a legitim örökösödés elbírálásában is szerepet kapott. Ez még világosabban nyer kifejezést a 866. év bejegyzésénél, ahol a szerző Salomon breton herceg trónra kerülését ismerteti: „anno dominicae incarnationis DCCCLXVI. Herispoius rex Brittonum a suis interficitur et Salomon dux in loco eius subrogatur. Erat enim isdem vir strenuus et bellicosus et tam forma quam animo ad regni gubernacula coaptatus."31 A breton őrgrófság történetében Erispoë nyerte el először a király címet, utóda, Salomon uralma a legnagyobb fokú önállóság időszaka volt, aki,gratia Dei totius Britannie rex"-nek címezte magát.32 A Regino-passzus nyilván a nyugati terület szuverenitási igényének jegyében fogant hagyományt örökített meg. Bár az 1048 körül elhunyt Fleury-i Helgaldus Jámbor (II.) Róbertet alázatos tekintetű szentnek ábrázolta róla írt életrajzában, mégis kénytelen volt hangsúlyozni arisztokratikus megjelenését: „initio autem descriptionis отпет vultus illius habitudinem corporisve elegantiam, prout ipsi perspeximus, propalamus. " A király rendkívüli módon magas volt („statura corporis eminens"), koronával a fején bárki láthatta róla, hogy ősi királyi vérből származott („corona capiti imposita decernebat eum avis et atavis Stirpe processisse regia").33 Abbo, Fleury apátja (940-1004) Szt. Eadmund Horatius-reminiszcenciát is idéző életrajzában az uralkodói küllemre való hivatkozás már megtévesztően hasonlít László legendabeli ábrázolásához, olyannyira, hogy belőle akár forrásként való felhasználására is következtethetnénk. Eadmund testi kiválósága eszerint ugyanis eleve megmutatta, hogy a főhős uralomra termett: „fuit rex ex antiquorum Saxonum nobili prosapia oriundus, a primaevo suae aetatis tempore cultor veracissimus fidei Christianae, qui atavis regibus editus, cum bonis polieret moribus, omnium comprovincialium unanimi favore non tantum eligitur ex generis successione, quantum rapitur, ut eis praeesset sceptrigera potestate. Nam erat ei species digna imperio, quam serenissimi cordis iugiter venustabat tranquilla devotio. ... Iamque vir sanctus praeferebat in vultu, quod postea manifestatum est divino 29 „Ut nihil ei deesse regiae maiestatis competens uideretur." Reginonis Chronicon 116. Idézi Fichtenau, H.: Lebensordnungen 228, 53. jz. 30 uo. 31 Reginonis Chronicon 93. 32 Handbuch der europäischen Geschichte. Hrsg. von Th. Schieder. I. Stuttgart 1976 (31992), 488. 33 Migne, J. P: Patrologiae Latinae cursus completus 141, 910B, 909-910°. Vo. Repertórium Fontium V Fontes Gh-H. Roma 1984, 403-404. Hivatkozik a forrásra Fichtenau, H.: Lebensordnungen 228. Az Epitoma vitae Rotberti regis eleje megtévesztő módon hasonlít Szent László legendájára,
