Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
AZ ÁRPÁD-KORI HATÁRVÉDELEM NÉHÁNY INTÉZMÉNYÉRŐL 111 hanem a határok őrzését. A jogállásukat (status) tekintve a várnépbeliek közé tartozó szőlőművesek, más várnépbeli csoportokhoz hasonlóan, eredetileg centurionatusba szervezve éltek, melynek élén a várjobbágyok közül kikerülő száznagy (icenturio) állott. Száznagyuknak a szőlőművesek korábban , járandóság"-gal (debitum centurionis) tartoztak, míg IV Béla meg nem szüntette száznagyságukat — a választott falusi bírót (inllicus) állítva a száznagy helyébe — s fel nem mentette egyúttal a szőlőműveseket e teher fizetése alól.74 Hasonló Járandóság" az őrök terhei között is szerepel, ez azonban a száznagy helyett az őrnagynak járt. Ez a körülmény egyfelől megerősíti azt, az adataink hallgatásából adódó feltételezést, mely szerint az őröket nem szervezték centurionatusokba, s így száznagyuk sem volt. Másfelől pedig, mivel néhány státusper tanúsága szerint a „(száznagy) járandósága" magához a várnépi jogálláshoz kapcsolódott,75 ismételten igazolódik, hogy az őrök a várszervezet népeinek hierarchiájában a várnépbeliekkel azonos fokon álltak, azaz maguk is várnépbeliek voltak. Helyzetük annyiban lehetett kedvezőbb a várnépbeliek átlagánál, amennyiben fegyveres szolgálatuk megbecsültebbnek számított a várnépbeliek többségét terhelő officiumokhoz képest, jóllehet a várjobbágyi szabadságok által biztosított szintnek még így is alatta maradt.7 6 A szőlőművesek eredeti terhei között ott találjuk az ispánnak járó szállásadást (descensus), melynek teljesítése alól megint csak az 1240. évi oklevél rendelkezése mentette fel őket. Descensusszal az őrök is tartoztak, ám annak joga esetükben az ispán helyett az őrnagyot illette. A mogyorósdiak kiváltságlevele öszszevonva, , járandóság vagy megszállás" (debitum seu descensus) néven említi a két terhet, s figyelmet érdemel, hogy az őrnagy ez alkalommal olyan összefüggésben szerepel, mint amilyenben a szőlőművesek esetében a várispánnal találkoztunk. Ugyanez a jelenség figyelhető meg két további kérdés kapcsán. Az „ajándék" (donum) követelésétől a szőlőművesek esetében az ispánt, az őrökében az őrnagyot és az ispánt tiltja el a király; az öröklési jog szabályozásakor pedig az örökös nélkül meghalt szőlőműves javainak fele, illetve harmada — bizonyos meghatározott feltételekkel — az ispánnak jutott, az őröknél ellenben ugyanilyen módon az őrnagy részesült a hagyatékból. A szőlőművesek és az őrök feletti bíráskodással foglalkozó rendelkezések az őrnagyi tisztség újabb jellemzőit világítják meg. A szőlőművesek kisebb jelentőségű pereiben eredetileg vélhetően épp úgy a száznagyuk járt el, miként az más várnépbeli csoportok esetében is szokásos volt.7 7 A száznagyság megszüntetése után ügyeiknek az udvarispán (curialis comes) elé utalása magától értetődő fejleménynek tartható, annál is inkább, mert megfelel az 1222. évi Aranybulla egyik rendelkezésének.78 Az udvarispán a vár(megyés)ispán bírói ügyekben illetékes 74 1240: HO III. 5. 75 Zsoldos A.: Jobagio castri i. m. 261. 76 1269: UB I. 358. 77 1213: VR 25. sz. 78 1222: 5. c. (EFHH 136.) - Az intézkedés hátterében álló tényleges gyakorlatra ld. Bolla Ilona-. Az Aranybulla-kori társadalmi mozgalmak a Váradi Regestrum megvilágításában. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica I. Bp. 1957. 98.
