Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
AZ ÁRPÁD-KORI HATÁRVÉDELEM NÉHÁNY INTÉZMÉNYÉRŐL 109 a szepesi ispánságok 12. század végére tehető kialakulása6 4 után szakadhatott ki a gömöri várispánság kötelékéből. Ezt követően az őrök nem kerültek a területileg illetékes szepesi ispán joghatósága alá, hanem „szepesi jobbágyfiűk"-ként, utóbb „szepesi nemesek"-ként sajátos partikuláris nemesi csoportot alkotva éltek önálló ispánságuk keretei között. Az ország más vidékein fekvő confiniumok őreinek sorsa ugyanakkor a szepesiekétől eltérően alakult. A 12. század végén ispánsággá szervezett, nagy kiterjedésű zólyomi erdőuradalom területe eredetileg Bars 65 — és valószínűleg Hont66 — megyéhez tartozott. Ennek megfelelően a későbbi zólyomi erdőispánságban feltűnő turóci és liptói jobbágyfiúk, illetve „nemesek" elődei, a szepesi gömörőrökhöz hasonlóan, Bars (és Hont) megye confiniumán letelepített határőrök lehettek. A zólyomi erdőispánság kialakítását követően a helyi jobbágyfiúk — szepesi társaikkal ellentétben — az erdőispánságot igazgató comes joghatósága alá kerültek.67 Azokon a vidékeken viszont, ahol nem ékelődött a vármegye és confiniumá közé erdőispánság, a confinium a határszéli területek fokozatos benépesülésével közvetlenül az illető megyébe tagolódott be, a „határvidékek őrei" pedig, mint speculatorok, megmaradtak a helyi várispánság népei sorában. A confiniumok.in.ak a megyéjük központi területeitől való távolsága lehetett elsősorban az a tényező, amelynek következtében az őrnagyi (maior speculatorum) tisztség különleges jegyei kifejlődtek. E sajátos vonásokról a vasi várispánság Mogyorósdon élő őreinek (speculatores de Monorosd) köteles szolgálatait (condiciones ac débita) írásba foglaló 1270. évi kiváltságlevél rajzol viszonylag részletes képet. Ennek rendelkezései önmagukban is sokat mondóak, kár lenne azonban kihasználatlanul hagyni azt a lehetőséget, amelyet a várszervezet alá rendelt népek egy másik csoportjának hasonló jellegű oklevelével való összehasonlítás kínál. Az elődei által tett „felesleges és haszontalan" adományok visszavonása érdekében indított akciói befejeztével IV Béla a királyi birtokszervezetek belső ügyei rendezésének szentelte figyelmét.68 Ezzel kapcsolatos intézkedéseiről több oklevele tájékoztat,6 9 melyek közül az egyik a győri várispánság Ság, Nyúl, Tarján és Ecs falubeli szőlőműves várnépeinek helyzetét szabályozza.7 0 Az őrök és a szőlőművesek oklevelének rendelkezései mind tartalmukat, mind nyelvi megformálásukat tekintve igen közel állnak egymáshoz. Némely pontokon ugyanakkor szembetűnők az eltérések, s a továbbiakban éppen ezek a különbségek érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. (Az összehasonlítás megkönnyítése érdekében à két oklevél tartalmilag összevethető rendelkezéseit egymás mellé rendeztük.) 64 Vö. 1243: CDES П. 89. és Fekete Nagy A.: i. m. 253-301. 65 Györffy Gy.: Tört. földr. i. m. I. 416.; Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 371. 66 Kristó Gy. : A vármegyék i. m. 376-377. 67 Összefoglalóan ld. Mályusz E.: Turóc i. m. passim (különösen: 157-159.); a turóci és liptói jobbágyfiűk „nemesség"-ére ld. Gerics József - Ladányi Erzsébet: A magyarországi birtokjog kérdései a középkorban. Levéltári Szemle 41. (1991:4.) 13. 68 Rákos István: IV Béla birtokrestaurációs politikája. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta historica XLVII. Szeged 1974. 20. 69 1240: CDES II. 51., 56-57., 62-63. 70 1240: НО П1. 5-7.
