Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1076 TAKÁCS TIBOR gyümölcsöztetni tudnám."13 8 A levél több szempontból is tanulságos. Egyrészt az illetőnek valóban jelentős kiadásai lehettek, ami miatt nem csak az említett tagsággal járó díjazásra szorult, hiszen ekkor (1937-ben) Borbély már a Tiszavidéki Villamossági Rt és a Szolnoki Cukorgyár Rt igazgatósága mellett az Első Magyar Altalános Biztosító Társaság vezetőségében is szerepelt, a Szolnoki Papírgyár Rt-nek pedig az igazgató-helyettese volt. Másrészt figyelemre méltó, hogy „elhanyagolt" birtokán (sőt birtokain, hiszen a 648 holdnyi saját tulajdonú föld mellett még 283 holdat bérelt is 1935-ben) talajjavítási kísérleteket folytatott! Különös igények kielégítésére tehát a főispáni fizetés nem volt elegendő, ám tisztes megélhetést mindenképpen biztosított. Ugyanakkor az említett példák is felhívják a figyelmet az ugyanazon pozícióban lévők meglehetősen eltérő vagyoni viszonyaira, és az ebből fakadó eltérő igényekre. A vagyoni helyzet fontosságára utal, hogy Kovacsics Dezső leváltását — amint korábban már volt róla szó — többek között eladósodott voltával indokolták, a szóbeszéd szerint Kállay Miklós és Erdőhegyi Lajos felmentésében is ez játszott szerepet.13 9 A főispánok vagyoni viszonyainak feltárása meglehetősen nehéz vállalkozás, hiszen a rendelkezésre álló források csak a földbirtokról és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok vezetőségében meglévő pozíciókról tájékoztatnak, ezzel szemben például az esetleges háztulajdon, tőke- vagy részvénytulajdon rejtve marad. Ezért csupán e két területen lehet megragadni a vagyoni körülményeket. (Aprólékos munkával, a hitelinformációs jelentések és a helyi levéltárak anyagának felhasználásával teljesebb képet kaphatnánk, ez azonban a kutatás lehetőségeit és céljait messze meghaladó vállalkozás lett volna.) A földbirtokról az 1925-ös és az 1935-ös gazdacímtárak14 0 tájékoztatnak. Mivel a két adatsor — több főispánt közvetlenül is érintve — eltér, igyekeztem mindig a kinevezés évéhez „közelebbi" adatokat használni. Előfordult, hogy olyan személyeket is beszámítottam (mint Sztranyavszky Sándor vagy Jankovich Miklós), akik nevén egyik összeírás évében sem volt föld, azonban életrajzuk szerint a többnyire szüleik kezén lévő birtokon gazdálkodtak. (Kihagytam viszont Mikecz Ödönt, mivel nincs arra utaló jel, hogy apja birtokát kezelte volna.) Nem tudtam figyelembe venni a trianoni határon túl lévő birtokot sem, amely ugyan hozzátartozott az illető személyek társadalmi háttérhez, ám a vizsgált korszakban anyagi, vagyoni hátterüket már nem érintette. Kivételt a felvidéki főispánokkal sem tettem, habár életrajzuk szerint Jaross Vilmos, Nagy Nándor és Schell Péter is földjén gazdálkodott. A publikus források alapján ugyanis a birtok méretét nem lehetett meghatározni, így a besorolás eléggé bizonytalanná vált volna. (Bartal Ivánnak és Hevessy Lászlónak a trianoni területen lévő birtokait természetesen figyelembe vettem.) Általában a forrás kezelhetősége miatt hagyatkoztam kizárólag az egységes szempontok szerint, átfogó igénnyel készült gazdacímtárak anyagára. A birtoknagyságot figyelembe véve két kategóriát állítottam fel: a 200-1000 holddal rendelkező középbirtokosokét, valamint az 1000 holdnál többet birtokló 138 MOL K148, 760.cs. 1937-11-6273. Borbély György levele a belügyminiszterhez, 1937. október 28. (az én kiemelésem) 139 Lásd Olchváry naplójegyzeteit: 1925. március 3., 1928. október 10. (Kállay); 1931. április 4., 1931. október 27. (Erdőhegyi). (Gyarmathy: i.m. I. kötet, 200. és 334., II. kötet, 45. és 63.) 140 Magyarország földbirtokosai és fóldbérlői (gazdacímtár), Bp. 1925.; Bp. 1937.
