Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1065 1935 és 1938 között, Gömbös és Darányi miniszterelnöksége, Kozma Miklós és Széli József belügyminisztersége alatt volt igazán jellemző, hogy „miniszteriális kis hivatalnokokból csináltak főispánt".11 9 Ezek jórészt miniszteri titkárok, osztálytanácsosok voltak, államtitkárt csak egy esetben neveztek ki, amikor Preszly Elemért ültették vissza Pest-Pilis-Solt-Kiskun élére. 1935-ig csak a Földművelésügyi Minisztériumból kerültek ki főispánok (az 1924-ben már hivatalban lévő Balku Gyulával együtt 3 fő). 1935-ben aztán egy külügyi, 1936-37-ben 3 belügyminisztériumi, 1938-ban pedig egy pénzügyminisztériumi tisztviselő lett főispán. Nagyjából egyenletesen alakult a nemzetgyűlési és országgyűlési képviselőkből lett főispánok száma (a korszak első felében évente 1, a második felében évente 2 fő). 1925-től eltekintve csak 1931-32-ben és 1936-37-ben, a Károlyi- és a Darányi-kormányok idejében nem neveztek ki képviselőt. Imrédy alatt, 1938-ban viszont a kinevezetteknek több .mint negyede, a nem felvidékieknek kétharmada volt képviselő. Jóval kisebb volt a lehetőség a felsőházból a főispáni karba kerülni, és ez is tulajdonképpen (a vizsgált időszakban) csak 1932-ig volt adott: a 6 személyből 5-öt már eddig kineveztek, egy további személyt, Latinovits Jánost pedig 1937 októberében. Összességében a törvényhozásból a főispáni karba irányuló személyi mozgás Bethlen és Imrédy miniszterelnöksége idején volt a legintenzívebb; ezzel szemben Darányi alatt mindössze egyetlen felsőházi tag főispáni kinevezésére került sor. Különösen Kozma és Széli belügyminisztersége alatt volt kevés esély az országgyűlésből a főispáni karba kerülni. A pártonkívüliként mandátumot szerzett Szilágyi Lajoson kívül a képviselőként kinevezettek természetesen valamennyien a kormánypárt tagjai voltak. A földbirtokos-főispánokat négy szakaszban (1926, 1931-1932, 1935-1936, 1938-1939), a kormányok többsége nagyjából hasonló arányban (14-18%) nevezte ki. Darányi idejében viszont a 18 kinevezett között csupán egyetlen földbirtokos volt. Jóval nagyobb mértékben támaszkodott rájuk a Teleki-kormány: az általuk kinevezettek harmada volt földbirtokos. Az egész időszakban — Németh Károlyt nem számítva — csak egyetlen személy, Mikecz Ödön lett ügyvédként főispán (1932 novemberében). Ezt megelőzően az 1924-ben hivatalban lévők közül Preszly Elemért és Aigner Károlyt még 1920 májusában, Fischer Ferencet pedig 1921 októberében nevezték ki. Radocsy László a Duna-Tiszaközi Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezet igazgatójaként, Tukats Sándor pedig a Ferenc József Tudományegyetem tanáraként került a főispáni székbe. A formális pozícióval nem rendelkezők, pontosabban a nem meghatározható pozícióból kinevezettek (döntően nyugalmazott köztisztviselők) száma az időszak első éveiben volt magas, ezután csak átmenetileg nőtt meg 1931-1932-ben majd 1938-ban, mindkétszer elsősorban Keresztes-Fischer belügyminisztersége idején. Összességében a „magánszférából", tehát nem valamilyen hivatali vagy politikai pozícióból, a Bethlen-érában az új kinevezéseknek mintegy a fele került ki. A Károlyi-kormány alatt megnőtt ez a szám, ezután azonban súlyuk fokozatosan csökkent, és a Darányi-kormány, főleg pedig Széli József belügyminiszter a bizalmi személyek kiválasztásában figyelmen kívül hagyta ezt a területet. A felvidéki főispáni helyek betöltésével arányuk ismét megnőtt; Teleki pedig a jelek szerint még inkább támaszkodott a „civil szférára". 119 Shvoy: i.m. 146.
