Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1055 alapján megragadni, hogy ténylegesen kénytelen volt az elszakított területekről menekülni. Számuk a húszas évek végén volt a legmagasabb, ekkor egyszerre 5 ilyen személy volt hivatalban, a harmincas években egyszerre rendszerint 3 fő képviselte őket; döntő hányaduk Bethlen (5) és Gömbös (4) alatt lett főispán. Ebben a csoportban 8, rajtuk kívül még 28 fő születési helye volt a trianoni határokon kívül, együttesen a teljes garnitúrának mintegy harmadát alkották. Látható, hogy a repatriáltaknak elég jelentéktelen súlyuk volt a főispánok között, azonban az elszakított területek iránti érzelmi kapcsolat — a születési hely révén — már erősebb volt, ám a főispánok kiválasztásában az emocionális kötődés kevésbé játszhatott szerepet. További kutatások az informális kapcsolatok hálózatának újabb elemeit tárhatják majd fel, különösen a családi-rokonsági kötelékek területén. Regionális szinten a „befolyásos" családok közötti rokoni kapcsolatok nagy száma még a főispánok esetében is megfigyelhető. A Gyömörey és Mesterházy, vagy a Lossonczy és Borbély családok közötti házassági kötelékek mellett utalhatnék például arra, hogy Lichtenstein László és Rakovszky Endre, illetve Széli József és Purgly Emil sógorok voltak, ez utóbbi a kormányzó feleségének unokatestvére; amellett Urbán Gáspár anyja is Purgly-lány volt. Minden bizonnyal Jaross Vilmos főispánságában szerepet játszott, hogy Jaross Andor miniszter nagybátyja volt. A fenti példák is elégségesek annak szemléltetésére, hogy milyen fontos szerepe volt a protekciónak a főispáni kar személyi állományának alakulásában is. Korösszetétel, származási hely, képzettség 2. táblázat: a főispáni kar átlagéletkora <N OS ift iN Ci C£ <N OS iH r> <N Oi 00 <N OS 1929 1930 со Ci со о 1933 •Ч" СО OS 9£6Т 9861 1937 00 СО 05 <35 СО OS 48,08 48,04 48,36 49,60 50,60 51,88 52,18 50,40 51,29 52,20 52,88 50,44 49,88 51,00 52,55 50,69 A főispáni kar átlagéletkora a vizsgált időszakban mindvégig 50 év körül mozgott, ami a hivatalviselés szempontjából előnyösnek tekinthető, hiszen kellő élettapasztalat, rutin állhatott a főispánok mögött. Az 1920-as évek második felében a stabilizálódott kar átlagéletkora fokozatosan 52 fölé emelkedett, ami a kormányváltásokkaljáró cserélődés nyomán 50 évre csökkent, ám 1934-ben már megközelítette az 53 évet. A Gömbös-kormány által 1935-1936-ban végrehajtott személycserék újra megfiatalították a főispáni kart, a Darányi-, majd sokkal inkább az Imrédy-kormány kinevezési gyakorlata következtében azonban az átlagéletkor rövid időn belül ismét emelkedett; 1939-ben aztán valamivel 51 év alá esett. A főispáni kar átlagéletkorának változását alapvetően két tényező alakította. Először is összefüggött a karban lezajlott személyi változások, mindenekelőtt az új emberek bekerülésének mértékével. Ha kevés új személyt neveztek ki, ha a kar személyi állománya stabil volt, a természetes öregedési folyamatból adódóan az átlagéletkor növekedett. Ellenkező esetben, ha a régi garnitúrához képest megnőtt az újonnan
