Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Hoffmann István; Rácz Anita; Tóth Valéria: Helytörténeti adatok a korai ómagyar korból (Ism.: Tulok Péter) 1005
TÖRTÉNETI IRODALOM Hoffmann István, Rácz Anita, Tóth Valéria HELYNÉVTÖRTÉNETI ADATOK A KORAI ÓMAGYAR KORBÓL 1. Abaúj-Csongrád vármegye A Magyar Névarchívum Kiadványai, Szerk.: Hoffmann István, 1. kötet. Debrecen, 1997. 156 o. Maga Györffy György állapította meg, hogy a történeti földrajz tárgya egy adott terület adott történeti korban fennállott természeti, gazdasági és társadalmi viszonyainak földrajzi szempontból rendszerezett leírása történeti források alapján. A történeti földrajz nem azonos a történeti helynévtárral, a történeti helynévtár azonban nélkülözhetetlen segédeszköze a történeti földrajzi leírásnak. A történeti földrajz fogalma éppen ezért elválaszthatatlanul összeforrt a helynévtárakkal. Átmenetet képez a humán- és reáltudományok között, bemutatja az ember által átalakított természet valószínűsíthető elrendezését a vizsgált korban. Gróf Teleki Pál méltán világhírnévre szert tett nagy formátumú tudós és politikus 1917-ben megjelentetett művében „A Földrajzi Gondolat Története" c. könyvében a történeti földrajz fogalmát a következőképpen határozta meg: „Kifejlődésében még hátrább van a gazdaságinál, de elvi lényegének és feladatainak kérdéseit, a gazdasági földrajz kérdéseihez való hasonlóságuknál fogva azokkal együtt kell tisztázni. Erről a történeti földrajzról azt mondja Hettner és ha nem csalódom, a történeti földrajz legtöbb művelőjének, például Kretschmer és Günther véleménye is egyezik azzal, hogy középhelyet foglal el a történelem és a földrajz között". A középkori Magyarország történeti földrajza tudományos igényességű kutatásának megindulása a 19. század kezdetére tehető. Ekkor Kovachich Márton György vállalkozott egy Árpád-kori történeti földrajzi szótár összeállítására: Lexicon antiquae Geographiae Hungáriáé. Ez a szótár tartalmazta volna a Magyarországon előforduló összes földrajzi nevet, a munka azonban sajnálatos módon befejezetlen maradt. Az ezt követő legnagyobb lélegzetű munka a Csánki Dezső által szerkesztett és 1890-1913 között megjelent „Magyarország Történelmi Földrajza a Hunyadiak korában" című sorozat, mely azonban négy kötet megjelenése után befejezetlen maradt. A közelmúlt legnagyobb, történeti földrajzi témájú kézikönyve kétségtelenül a Györffy György által írt „Az Árpádkori Magyarország Történeti Földrajza", az AMTE Ez nyelvtörténeti szempontból is alapmű, így nyelvtörténészek is alapforrásként használhatják. Ez a máris, még a teljes megjelenés előtt nélkülözhetetlenné vált nagy munka az Árpád-kori Magyarország valamennyi egykori városát, községét, teljes vízrajzát és a várneveket magába foglaló történeti topográfia. Új kiadvány a Bak Borbála által írt Magyarország történeti topográfiája című, 1997-ben megjelent könyv. A történeti földrajztól kétségkívül elválaszthatatlanok a nyelvtörténeti kutatások. Ezek mindmáig hiányát érezték a nyelvészeti szempontok szerint is feldolgozott helytörténeti adattáraknak. Ez a megállapítás különösen érvényes a korai ómagyar korra, amelyből az írásos források lényegében csak személy- és helyneveket őriztek meg. E töredékek nyelvtörténeti szempontból vizsgálható forrásértéke igen különböző képet mutat, az azonban egyértelmű, hogy e két tulajdonnévi csoport közül ebből a szempontból a jelentősebb rész a helyneveké. A helyesírás-és hangtörténet korai ómagyar-kori jelenségeinek megítélése e szórványemlékek nélkül lehetetlen. A helynévi adatok döntő többségükben időben jól behatárolhatók, illetve lokalizálhatok. E helynevek valószínűleg a beszélt nyelv elemei voltak. A helynévtörténeti adatok szótári formában rendszerezett megjelentetése az ómagyar-kori helynévrendszer bemutatása szempontjából is fontos, hiszen a történeti topográfia névföldrajzi sajátosságai a kronológia oldaláról is elemezhetők. Ezen okok is azt bizonyítják, milyen jó eredményekkel kecsegtető vállalkozásba fogott Hoffmann István, Rácz Anita és Tóth Valéria, amikor e kétségkívül nagy munkára vállalkoztak.
